tépi ketté álmomat.
Szememből elűzve a képet
a színeket, az arcodat.
S a néma csönd, ez marad csak
súlyos emlékkép csupán
bennem reggel ébredéskor
egy túl hosszú éj után.
De szemem lehunyva most is
előttem az az álom forog
így születnek a papírra vetve
ezek a lopva írt sorok.
