az voltam, akinek születtem,
akivé váltam ésszel s erővel.
- Nem adom - mondtam.
- Nem is kérem - mondtad.
Amire föleszméltem volna,
balzsamos ujjaid kiszedték
zsigereim,
ördöngös erőművekbe vezetted
vérem,
idegeimből
pulóvert kötöttél
születésnapomra,
hogy védjen legalább a hidegtől,
ha már a halál ellen
neked sincs hatalmad.
Csak a szemem hagytad meg,
hogy lássam, milyen mesterien
játszol begykövekké csiszolódott
csontjaimmal.
- Játsszál csak - mondom.
Dobj minél magasabbra!
