Magyar tájnyelvjárások II.-8. Székely és Csángó típus


Magyar tájnyelvjárások II.-8. Székely és Csángó típus

 

 

8.Székely és Csángó nyelvjárások 

Romániában a régi Csík, Háromszék, Udvarhely, Brassó megyében és a volt Maros-Torda megye délkeleti részén, Moldovában is beszélik.  

 

Magánhangzók tekintetében „ó, ő és é”helyett ugyanúgy hangozhat „uo, üö, ië”, mint „ou, öü, ëi”, „á”-juk és „é”-jük a Dunántúli típushoz hasonlóan nyílt. Egyes területek, mint Csík megye környéke „ë, é”-ző, míg Udvarhely „ö, é „-ző: - ögyél, vöttem, kendör, Háromszék pedig „e, é”-ző terület. 

Mássalhangzóikat tekintve „ l, r, j” megnyújtja az előtte lévő magánhangzót:- szekér, levél, gyökér. Az egész székelység „j”-tő, de a Csángóknál megvan a „ly” forma is. A „t, d, l, n” nem palatalizálódik az i és ü előtt. A „v” nem hasonul. A csángókra jellemző az un. sziszegés az „ s, sz, z, zs és a c, cs, dz, dzs” gyakori használata:- szënki, szájnál, tojásszal, zák, kici, ninc. 

Jellemző még a családi határozók használata is: Sándornit, Sándornúl, Sándorni. A honnan kérdésre bol, böl, rol, röl, tol, töl raggal válaszol, a csángóknál podig buol, büöl, ruol, rüöl, tuol, tüöl raggal. A val, vel rag Háromszék környékén nem hasonul és a birtok többségét sem jelölik mindig:- ökrünk, ökrötök. Felszólító módban megkülönböztetik az ikes és az iktelen ragozást. Határozott névelő az „a, az”, de a Csángóknál például az „e, ez” használatos. 

 

"Kimentünk az ësztënár ot vótak a juhok. Ivettem ëgy madzagot, mekfoktuk a juhot, kiválasztottuk a turma koezül, akkor a zollóval lenyírtük a juhot. Mekkesztük a hasán asztán keregbe leborítottuk rólla a gyapjat, még a lábojiró ës, nyakáról ës. A gyapjat belétettük ëgy zságbo, hazavittük. A nyírett juhott elóttuk, s elengettük vissza a turma koezzi, a sokaságbo. Münk hazamentünk, meleg vizet melegítettem ëgy jó üsvel, beléásztattuk a gyapjat. Akkor ázott immár ëgyik naptól a másikig. Akkór bévittem a Szucsáváro, élvittem egy jó naty kast, beléáltom a vízbe mektőrzsőltem ajó apróra, s így kirásztom a kazsba, mert sebesset ment a víz. Hazazvittem, elterítettem egy deckáro, mikor mekszárodott, akkor meg összegyűjtoettem. Belékoettem egy abrozba, elvittem a füsüllőre. Hazajoettem a mekfontam. Félkoetettem a guzsajamra, elvétettem az órsót, leűltem a székre, s asztán fontam. Két térgyem koezzi foktam a guzsajat, elévettem az orsót, a jopkezemvél pérgettem. Az orsónak a végibe, sórkábo belészúrtam a pityókát, hogy nehezeb legyen. Nyújtottam a gyapjat, immár fonál let beloelle. "

(Istensegíts, Bukovina-Hidas)

 

 

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. június 19.
Nézettség: 3,563 Kategória: Mi a Magyar? » Nyelvünk alkata
Előző cikk: Magyar tájnyelvjárások II.-7. Mezőségi típus Következő cikk: Nyelvünk alkata


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: