3.Déli nyelvjárás:
Déli nyelvjáráshoz tartozik Somogy megye déli része, Baranya, Sárköz, Szlavónia, Duna mente, néhány Pest és Fejér megyei község, Duna–Tisza köz. Ez volt a töröktől legtöbbet szenvedett terület, ennek hatására egész vármegyék néptelenedtek el, így a Déli nyelvjárás sok kisebb részre szigetelődött el, mint Makó, Szeged, Hódmezővásárhely.
Magánhangzóit tekintve a kettős magánhangzókat kedveli „uo, öű, ëi”, míg a Dunától keletre „ó, é” használnak inkább. Az „a és ö” hangszíne megfelel a köznyelvinek. Jellemző a nyílt „e” és a zárt „a” használata. Az egész területre az „ö”-ző és „é”-ző hangzás a jellemző:- lëttöm, embör, löhet, töszök, értötte. Nem használ „ú, ű és í” hangokat, helyette a legtöbbször „é”-t ejtenek: - gyék, késér, tanétt.
Mássalhangzóknál az „l” egyedül Somogy és Baranya megyében használatos:- folik, góla, hólag, alla, míg a többi tájon nem hallatszik és az előtte lévő magánhangzót megnyújtja: - abbú, óma, ëmönt, vagy átalakúl „j” hanggá:- gója, hójag, hajja. A Déli nyelvjárásban hasonlóan a Dunántúlihoz az „n” palatalizáródik:- fonyok, benyün, és mással hangzók után a „gy”-zés és „ty”zés is elterjedt:- dobgya, kaptya. A „v” hangot sok helyen nem ejtik: - ötfen, kötfe, tesfëir.
Ragozás: a val, vel rag „v”-je hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz:- adda, kötte, botta. A honnan kérdésre „bu, bü, tu, tü, ru, rü” alakokat használják. A birtok többféleségének kifejezésére az „itok, itök „ használatok:- lovajitok, ökrejitek, váritok, monditok. A „v” tövű igék „n”-re végződnek:- hín, míg Baranyában „j”-re:- híj.
„Vót ëccör ëty szögény juhász. Legyëtette a birkákat. Ëccör sikontás hallott. Mönt a hang után. Ëccör talál ëty tüzet, abba vergődött ëty kis kégyó. A juhász beletartott ëty kis csaritot azon kivötte a kégyót a tüzbü. Mikor kivötte, asz mondta a kis kégyó: jót tötté énvelem juhász most én is jót töszök tëveled. Möktanitalak a zállatok beszédére, hogy asz mögércsed, de asz sënkinek ë ne mond, mer ha emondod, röktöm möghász. Mög is tanította, aztán a kis kégyó étünt. Amint a juhász legyetette a nyájat az ëggyik kos hozzáreszelődött ëty fáhó. Asz monta:hotyha tunná ez a szögén juhász, mijjen sok pénz van ennek a fának a tüjében, hej, de köszönné aszt! Eszt a juhász mökhallotta, mer értötte a zállatok beszédét. Allig várta, hogy este lögyön. Hazahajtotta a birkákat, fokta a szamarat, ëgy zsákot mög ëggy ásót, kimönt a zerdőbe ahol a fáhol amejjikhöl a kos hozzáreszelődött. Ékezte ásni a tüjét. Hát ëccör csak sok aranra talál. Kiszötte osztán hazavitte.
(Szenna, Somogy)
