Nekünk sem újság, amit ők mondanak, hogy körülbelül minden negyedik magyar ember 166 centiméter nagyságú, feje kerek, homloka magas és domború, arca pirosbarna és széles, szája és füle aránylag kicsiny, szeme élénk és leheletnyileg ferde állású. Ezt nevezi a tudomány turanid vagy alföldi fajtának, s jellemzéseül még azt teszi hozzá, hogy "vonásai inkább lágyak, mint kemények, de azért mégis határozottak, főleg igen élénkek; arcának többnyire sajátságos derűs, megnyerő kifejezése van, amit összes külföldi leírói kiemelnek". A püspök óta megjavultunk.
Ez a fajta magyarság természetesen nemcsak az Alföldön él. Ilyen turánias, alföldies ember volt a dunántúli Deák Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, és a csoport legszebb példaképe, az erdélyi származású Rákóczi Ferenc.
De hát a többi magyar, a szőke, a magas termetű? Az is magyar, ne nyugtalankodjunk addig sem, míg a tudományos felsorolással nem végzünk.
Forrás: Illyés Gyula - Ki a magyar?
