gyakor sírással
Asszonyfeleséged
az két szép fiával –”
Izabella királyné Budában
Azt se tudja, hova lesz buvában:
Két ellenség két felől szorítja,
Szivét a gond száz felől borítja.
Összegyüjti budai tanácsot:
„Jó emberek adjatok tanácsot:
Boldogasszony temploma keresztjn
Török zászló lengjen, vagy keresztyén?”
Szól a biró nagy Isten szavával
Tizenharmad szék-ülő magával:
„Mire a nap még egyszer kisütne,
Német zászló lesz oda felütve.”
Titkos éjjel a kaput kinyitják,
Magyar urak ezt nem is gyanítják:
Török Bálint, György barát, vezérek!
Kár alunni mostan a vezérnek.
Nem aluszik a barát, felébredt;
Török Bálint ruhát sem cserélhet:
Az ellenség, ki nyakra, ki főre,
Takarodik a várból előle.
Jár a barát postája, követje,
Szolimánhoz titkos üzenetje;-
Maga Bálint csak morog, csak ümget
„Ez is elád maholnap bennünket!”
Sárga lovát nyergelik atlaszra,
Úgy robog a budai piacra,
Nagy sokaság közibe úgy léptet:
„Halljátok ezt ti budai népek!”
„Áruló az, áruló a neve,
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát – gyilkolom a fattya! -
Kettő közül egynek is feladja.”
-„Áruló az, áruló a neve
Verje meg a magyarok Istene,
Aki Budát közülünk feladja,
Török Bálint szavát nem fogadja.”
Érkezik a vad pogány, sereggel:
György a barát, összesúg ezekkel,
Maga Bálint, ha szivből, ha szinre.
A basának dolgozott kezére.
„Két ellenség a Duna-két parton:
Kevés annak az én egy jó kardom:
Egyiket a másikkal – hiába!
Ahogy lehet” – gondolja magába.
Hétfő napon hajnalhasadáskor,
Veresebb az ég alja, mint másszor;
Hajnal előtt a Szentgyörgy terére
Vágtatott a magyarok vezére.
Ágaskodik jó lova magasra,
Kukorékol a csaták kakassa;
Hej! mit akar a Bálint ma reggel
Török-magyar egyesűlt sereggel?
Amit akar meg is teljesíti,
Hajnali szél zászlaját röpíti,
Maga pedig kardját emelinti
Török Bálint, jó vitéz, Enyingi.
Széles a víz a Duna árkában:
Ne menj neki, bolond cseh, vaktában!
Nekimenne, ha partja se volna,
Vize helyen pokol tüze folyna.
Fut a vezér maga is, vesztébe,
Beletört a gyalázat szivébe:
Szegény öreg! Hogy ki nem huzhatta,
Futásában elvérzik miatta.
Török Bálint, jó vitéz, Enyingi!
Vitézséged ne mutasd nagyon ki,
Mert a pogány bizony megigenli,
Gonosz barát ellened ingerli.
Gonosz barát hitszegő tanácsa
Azt a vermet csak ássa, csak ássa
Ki miatt lesz Budavár bukása,
Török Bálint hálóba jutása.
Győzedelmes ütközet elmulván,
Izeni a Szolimán nagy szultán:
„Fiam Bálint, magyarok vezére,
Jöszte hozzám ebédre, ma délre.
Jöszte hozzám az ország nagyával,
Izabella királyné fiával:
Atyja után én vagyok az atyja
Árvaságát meg sem is siratja.”
Gondolkozik a Bálint magában:
Nem lesz-e jobb maradni Budában?
Mintha sugná, valami azt mondja:
Ne menj Bálint, a török táborba!
Királyasszony ellenben azt mondja:
„Török Bálint, te segíts bajomba:
Gyermekemet nem adom barátnak,
Szivében nincs érzelme apáknak.
Neked adom hűséges jobbágyom!
Neked is van két fiad Torbágyon:
Mintha egyik volna most öledbe’,
Viseld gondját, úgy adom kezedbe.”-
Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé:
Török Bálint tétova tekintget:
„Körülfogott a jancsár bennünket!”
„Nézz ki fiam, gyenge kis apródom!
Látsz-e nagy port a budai úton?”
-„A szombati kapuja kitárva,
Ott megyen a sok török Budára.”
„Nézz ki megint, édes kis apródom;
Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.”
- „Izabella királynét csalárdul
Költöztetik kifelé a várbul.”
„Harmadszor is nézz ki még apródom;
Oh, hogy erről tenni már nincs módom…”
- „Boldogasszony tornya tetejében
Félhold ragyog a kereszt helyében.”
Jő parancsa Szolimán szultánnak,
Parancsolja Verbőczi Istvánnak:
”Te fogsz lenni az ország birója;
Török Bálint itt marad egy szóra.” –
Parancsolja azután barátnak;
A csecsemőt vidd el az anyjának,
Te fogsz lenni ország kormányzója;
Török Bálint itt marad egy szóra.”
„Hej, az a szó több-e mint egy másik?
Minek jöttem én azért Mohácsig!”
”Fiam Bálint, érjük el Eszéket:
Becsülettel hazaküldlek téged.”
„Hej! Az a szó hossz már egy hétig;
Hosszu nekem Budától Eszékig.”
”Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra:
Hadd megyünk le, ne tovább, Nádorra.”
„Nagy Szolimán! Nagy a te hatalmad,
Nádor alól most tovább lecsalhat…”
- „Kutya voltál, az maradsz, de vason:
Láncot neki, hogy ne haraphasson!” –
Várja szegényt – beh mihaszna várja! –
Odahaza a szép két kis árva:
Minden reggel kimegy az utcára,
Édes atyját de mihaszna várja.
Várja szegényt szerelmes szép nője:
Ki-ki áll a magas könyöklőre;
Fehér képét ereszti karjára,
Úgy zokog, hogy mégse jön a párja.
Héttoronynak sötét zugában
Török Bálint üldögél magában;
Ifju korát a vénség megszánja,
Megérleli s a halál levágja.
