Nemrég jövél s több század életed.
Atyád a nép volt, nevelőd a vész,
Vész karja a legjobb baráti kéz.
Véres pallos függ álmaid felett,
De egy nemzet, ki őrzi éltedet.
Szónok, kitől zsarnok vére fagy,
Rákóczy égből kitört lelke vagy.
Hullám, mit vértenger felvetett,
Hogy elmeritsd, vagy vidd fel népedet.
Mi a szabadság? Isten szép ege
S lelked e kinyilt égnek gyermeke.
Börtönbe láttad első sugarát,
Rabtársul ott találtad a hazát.
S e két rabtestvér szenvedése nagy -
Sok százados fájdalmak ajka vagy,
Szellő, patak, villám, tenger vihar,
Hogy sir a lélek, sir rá a magyar.
Beszélj, beszélj, e nemzet téged ért,
Ad életet, vért minden hangodért.
Előre új Washington! ez neved,
Vidd a szabad világba nemzeted,
Kezedben van minden nép zászlaja,
Utánad megy, mint árnyad a haza.
Törd őssze a zsarnokság láncait,
Emeld fel a népnek szent trónjait;
Teremts egy új kort, új hazát nékünk -
Te benned lesz halhatatlan nemzetünk.
Ha lesz egy nap, hol millió szemek
Mint egy szívből egy könyt ejtenek,
Ha lesz egy sír, hol reményt nem lelünk,
Hisz életed örökké kell nekünk -
Emléked egy hazának fénye lesz,
Soká mondjuk: Kossuthnak lelke ez!
(1847)