Nézzetek erre...Ragyog a völgy!
Két út az utatok...Egyik a bánat
s fukar régi kövek...A másik:
ott ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.
Úsznak, ringanak... s hazát lelve
jöhettek rajta énekelve.
Mert hova mennétek e nagy világon
másfele?...Kicsi nép nagy bánattal!
Sárga sziklák,aszú pityóka: ez lenne sorsotok,
s költőtök lelke is tört szárnyakkal
hullana le naponta...Jól gondold meg nép,
örök hegyi pásztor:
a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.
Hegyek és síkok törvénye együtt maradni -
Boldogtalan népek, mi így élünk örökre!
Jobb hát jönnötök, - nekünk is arra menni
inkább,mint vér hullana és ágyú dörögne.
Jólenne nekünk is - s nektek is odaát,
ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát...
Régen hallottam...már-már felejtem
a szót, a hangot - ide s tova
apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött,
csizmája van, vagy bocskora:
búja,öröme egy marad
a hegyen úgy, mint a hegy alatt...
Jól van: a szabadságért ám küzdjetek.
De úgy legyen, ahogy mondom:
más népekért egymás baját
ne kacagjuk ki bolondon.
Mert, ha nekünk kacagni jobb,
két táj bánata lesz nagyobb.
