Kisfaludy Sándor - Kesergő szerelem


Kisfaludy Sándor - Kesergő szerelem
76.dal

A fecskék elköltöztenek,
Hull a fának levele:
A víg dalok megszüntenek,
Erdő s mező bús bele:
A rét fakó térségein
Száraz füvek suhognak:
A vén tölgyek gerébein
Csókák s varjak kárognak:
Közelget az év-enyészet,
Haldoklik a szép természet! -
Így hal szívem fenekén
A remény, - így halok én.


126.dal

Napok jönnek, napok mennek,
De búm, csak nem távozik:
És az órák elreppennek,
De sorsom nem változik:
A volkánok kifáradnak,
De nem az én tüzeim:
Folyók, tavak kiapadnak,
De nem az én könnyeim:
Erdők, mezők felvidulnak,
A szerencse forgandó, -
Csak inségem állandó!

172. dal

Téged látlak az egeknek
Magas, tiszta kékjében:
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében:
Nappal a nap aranyának
Ragyogó láng-fényében:
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstyében.
Minden időperczenetben,
Mindennémű szegeletben,
Üldözőm vagy szüntelen -
Haggy békét, óh kegyetlen!

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 14. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 3,013 Kategória: Rendületlenül » Magyar jakobinusok kora
Előző cikk: Karinthy Frigyes - Vérmező, 795. május Következő cikk: Szász Károly - A magyar irodalom újjászületése százados évfordulóján


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: