Messze földre van indulásom,
Úgy fordulhat, világból is lesz kimúlásom.
Most bocsátod el hív szolgádot,
Nem szánod-e szegény árvádot,
Tőled szintén eltávozni kedves fiadot?
Nem lészen-e nehézségedre,
Nem fordul-e nagy sérelmedre,
Hogy úgy viselsz gondot reám, mint idegenre?
Az kisdedek anyjok tejétől,
Az szoptatók anyjok mellyétől,
Még az madár sem távozik messze fészkétől.
Más nemzetségek országára,
Idegen föld tartományára.
Hát én szegény hogy induljak más határára?
Föld idegen, valahol járok,
Csak kegyelmet hejában várok,
Ember kegyetlensége velem határos.
Jaj! hol leszen megmaradásom?
Hegyek-völgyek közt bujdosásom!
Mely nehéz volt kicsinységtől fogva lakásom!
Hol lészen éjjel lefekvésem?
Vad gyomrában lesz temetésem!
Édes hazám, most hallgasd meg az én kérésem!
Veszedelmes tenger örvénye!
Beteg ember keserves élte!
Bizonytalan az idegen ország ösvénye!
Ím, az égi háborúk ellen,
Az ellenség rajtunk kegyetlen!
Hová hajtsam te kűvüled magam hirtelen?
Ne hadd hejában könnyhullásom,
Nem sok tőled én kévánságom:
Csak, hogy szánjad, édes hazám, tőled válásom!
