Juhász Gyula - Széchenyi


Juhász Gyula - Széchenyi
Mint rab oroszlán rozzant ketrecében,
Morogva élt Döblingben a beteg.
S figyelte, hogy a távol magyar élet
Egére új vihar mint közeleg?

És néha néma egykedvűn besüppedt
Az őrület fonák, bús szőnyegén
S hallgatta, mint lehangolt hegedűket,
Miket susog a kétség és remény?

És olykor kitekintett rácsa résén
S szimatolta az ébredő szelet,
Hej, a tavasz künn milyen is lehet?

És néha, kora fagyok ködös éjén,
A pisztolyával babrált eltünődve
S mint kandi gyermek, úgy bámult a csőbe...

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 7. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 1,421 Kategória: Rendületlenül » Így folytatódott
Előző cikk: Juhász Gyula - Salve Következő cikk: Juhász Gyula - Szegény katona


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: