Csoóri Sándor - A Fekete tenger partján


Csoóri Sándor - A Fekete tenger partján
Elmúlik ez a nap is nélküled, Magyarország.
Hiába gázolok tengerhomokba s hiába lépek
a víz hideg csapdáiba, nem érzem közelséged;
földed a messzeség nagy fái eltakarják.

Nyár van; virágok lobbannak föl a parton, mint a
magnézium: vakító sárgák, hanyatló lilák –
s ha nő lép zöld erkélyekre, az üveg-szállodák
is gyönyörű pusztulással röppennének magasba

Ki tanított örülni engem nyárnak, nőnek
s fölényes pusztulásnak? Te, kis folyam-melletti ország?
Benned sebeztek föl először nők? nagymérgű rózsák?

S azóta hurcolnám magam, bejárva minden földet,
hogy fölvérzett kezem hűsítő tengervizében,
kék tájakban s kék fellegekben megmerítsem?

Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. január 21. Szerkesztette: Szász Bea
Nézettség: 2,570 Kategória: Rendületlenül » A második világháború alatt és után
Előző cikk: Berda József - Nemzetsirató Következő cikk: Faludy György - Óda a magyar nyelvhez


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: