József Attila:
E kéz apáinkat halomra ölteS Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.
Királyunkat, Szent Istvánt, 1038-ban bekövetkezett halála után - végakaratának megfelelően - a fehérvári bazilikában helyezik végső nyugalomra.
Szent királyunk testét kőből faragott szarkofágba fektették. E szarkofágot 1083 augusztus 20-án, István szentté avatási eljárása során - több napos imádkozással és csodás gyógyulásokkal övezve - felnyitották. Elképzelhető az összegyűlt tömeg döbbenete: a sírban fekvő király jobb karja hiányzott! Azonnali nyomozás kezdődött, mely kiderítette, hogy a kart 1061-ben választották el a testétől, amikor a testet - féltve a belháborúk viharától - a szarkofágból másik sírba helyezték. A jobb kart pedig egy Mercurius nevű szerzetes egyszerűen ellopta, és bihar megyében, családjánal elrejtette. A megtalált Szent Jobbot visszahozták Fehérvárra, Biharban pedig egy monostort építettek, melynek emlékét a Szentjobb nevű falu ma is őrzi Romániában. E gyönyörű történetet Hartvik győri püspök 1116-ban keletkezett legendagyűjteménye írja le.
A XIX. századtól első királyunkhoz kötődő kultusz fontos eleme volt a Szent Jobb kürmeneten való bemutatása. Ehhez egy pompás, aranyozott ezüst ereklyetartó készült 1862-ben, mely gótikus kápolnát formáz, benne üveghengerben a csodatévő királyi kézzel.
Ma a budapesti Szent-István bazilika kápolnájában tekinthető meg ez az ereklye, melyhez a keresztényi világban is páratlanul álló gazdag hagyományok kötődnek.
A Szent István halálát követő trónviszály idején a fehérvári káptalan, aki aggódott, hogy a holttestet megszentségtelenítik, kiemelte a testet a bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatti sírkamrába rejtette. Ekkor választották le róla a mumifikálódott jobb kezet, amit a bazilika kincstárába vittek. Innen a kincstár őre, Merkur eltulajdonította és elrejtette.
1083 - ban, mikor István király szentté avatási eljárása zajlott, I. László hallott az ereklyéről, meglátogatta Merkurt bihari birtokán, ahol az ereklyét őrizte, megbocsátott neki és itt alapította az ereklye őrzésére a szentjobbi apátságot, melyről Szentjobb település (ma Romániában) a nevét kapta.
Hartvik legendája a lopásról nem tesz említést. Szerinte a Szent Jobbot a szentté avatási eljárás során Szent László király emeltette ki a sírból, ahol 45 éve nyugodott.
Évszázadokon át zarándokoltak a hívek a Szent Jobbhoz. A török hódoltság idején az ereklyét előbb Fehérvárra menekítették, majd Boszniába került, ahol keresztény kereskedők vásárolták meg drága pénzen és 1590 körül a ragúzai dominikánus kolostorba vitték. A Szent Jobb holléte Magyarországon kétszáz éven át ismeretlen volt, majd magyar főurak akadtak a nyomára véletlenül. Ők figyelmeztették I. Lipót császárt, majd Mária Teréziát, akinek hosszú diplomáciai tárgyalások után sikerült visszaszereznie az ereklyét. 1771. április 16 - án előbb Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el, ahol a Budavári Palota Zsigmond - kápolnájának prépostja (egyben udvari plébános) és az angolkisasszonyok zárdája főnöknőjének a őrizetére bízta. A visszaszerzés emlékére pénzt is veretett. A Szent Jobb megtalálásának emléknapja május 30.
II. József parancsára az ereklye őrzéséről a többnyire cseh "vörös csillagos vitézek" gondoskodtak. 1865 - től az esztergomi főegyházmegye, 1882 óta pedig a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte. 1862 - ben a magyar püspöki kar új ereklyetartót készíttetett. Az eredeti az Esztergomi bazilikában látható, most Szent Kőrösi Márk ereklyéit őrzi.
A Szent Jobbot 1900 és 1944 között ismét a Zsigmond - kápolnában őrizték. 1938 - ban, a Szent István halálának 900. évfordulójára rendezett szentévben megemlékezésként körbehordozták az országban. Az ünnepségsorozatot május 30 - án nyitották meg, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus után. A második világháború alatt a nácik a Szent Jobbot a koronázási jelvényekkel együtt elrabolták és egy salzburgi barlangban rejtették el. A jelvényeket az amerikai hadsereg találta meg, majd Salzburg érsekének adta át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az augusztus huszadiki körmeneten már körbehordozhatták. A Szent Jobbot 1950 - ig, a rend feloszlatásáig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték. A kommunista időkben betiltották a körmenetet, és a Szent Jobbot a Szent István bazilika páncélszekrényében rejtették el.
1987. augusztus 20 - án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb - kápolnát a Szent István bazilikában és itt helyezték el az ereklyét. Szent István halálának 950. évfordulóján ismét körbehordozták az országban, eljutott az érseki és püspöki székhelyekre, valamint Pannonhalmára. 1989 óta ismét, immáron minden évben megrendezik az augusztus 20 - i körmenetet.
Szent Jobb Története
Hartvik püspök Szent István király életírásában csak arról tudósít, hogy a szentté avatáskor, 1083. augusztus 20-án hiába keresték a koporsóban a király gyűrűjét.
Amint csak következtetni lehet a Szent Jobbnak 1061-ben a test egészétől történt leválasztására, úgy ennek okát is csupán föltevés révén ismerhetjük meg. Az ereklyék tiszteletében jeleskedő klerikusok valószínűleg az enyészettől féltették, s mint a szent király tetemének legdrágább részét ereklyetartóba zárva a székesegyház káptalani kincstárában elrejtették.
Az ostromtól való félelem, a bizonytalan közállapot a néhány jelenlévő papnak titoktartást javasolt, és ez a további események során megkönnyítette a Szent Jobb elidegenítését.
A gazdag bihari családból származó Merkúr az ereklyét a zavaros időkben elég hamar elvihette a Berettyó folyó teraszának peremén álló családi monostorába, mert két évtized múltán senki sem emlékezett arra. hogy a gyűrűt és a Szent Jobbot a káptalani kincstárban kellene keresni.
A következő évben (1084) Szent László király országjárása során fölkereste Merkúr családi monostorát, és a tettes talán jobban félve a földi, mint az égi büntetéstől, csoda történtével magyarázta meg, miként került hozzá az ereklye. Ő a sír felnyitásakor a kórusban volt, mert a király elővigyázatosságból eltiltotta a sír mellől, és ekkor fehér köntösű ifjú képében egy angyal összecsavart szövetet adott át neki e szavakkal: "
Rád bízom ezt megőrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre!" Az önkéntes vagy kényszerű felfedést a király bocsánata követte.
Majd később Szent László Álmos herceget megbízta, hogy a fából összerótt monostor helyébe kőegyházat emeljen.
A középkor folyamán a benedeki regulát követő szerzetesek itt őrizték, az ország minden tájáról érkezett zarándokok itt tisztelték a Szent Jobbot. A kézfejhez eredetileg karrész is tartozhatott, aminek nagyobb része Lembergbe (Lvov) került, egy kisebb darabja pedig a XV. század óta a bécsi Szent István-dóm tulajdona.
A Szent Jobb-i monostor sokáig az egyik legfontosabb zarándokhely volt. Pereskedő felek messzi földről jöttek ide, és mint Székesfehérvárott Szent István, vagy Váradon Szent László fejére, úgy itt Szent István Jobbjára ünnepélyes esküt tettek, a konvent pedig mint jogi személy az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott.
Agostino Gazotto zágrábi püspök az 1308-ban tartott egyházmegyei zsinaton az egyházmegyéje patrónusáról, Szent István királyról mondott beszédében kiemelte, hogy "míg egész teste porrá lett, épségben maradt Jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend."
Kálti Márk 1358 körül ezt írta a Képes Krónikában: Szent István "színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungaria szeme előtt egészen a mai napig".
A Szent Jobb Zsigmond király (1387-1437) uralma alatt, még 1433 előtt Székesfehérvárra került. A hírneves ferences szónok, Laskai Osvát a XV. század végén így emlékezett meg beszédében Szent István jobbjáról: "Fejér városban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli."
Székesfehérvárt a törökök először 1541-ben dúlták fel. Ekkor több ereklye kerülhetett birtokukba a Szent Jobbal együtt, amit aztán kereskedők továbbítottak a dalmát tengerpart egyik kikötővárosába. Raguzába (Dubrovnik).
A Szent Jobb 1590-től kezdve a dominikánus szerzetesek templomában volt. Van olyan feltevés, ami szerint ferencesek vitték volna a messzi tengerpartra az ereklyét. A Szent Jobb történetében ez a fél évszázad homályos ugyan, de a XV. század folyamán szintén Fehérvárott őrzött koponyaereklye ugyancsak Raguzában bukkant fel, és ez az együttes megjelenés áttételesen világot vet arra. hogy Raguza városában 1590-től Szent István hiteles Jobbját tisztelték a városköztársaság kereskedő polgárai, meg az ide vetődött magyarok.
A békeidők beálltával egyre többen zarándokoltak a Szent Jobbhoz.
Mária Terézia (1740-1780) előbb a koponyaereklye egy részét szerezte vissza (1769), a másik, nagyobb darab ma is ott van a domonkosok templomában. A királynő díszes hermába zárva 1775-ben a pozsonyi káptalan őrizetére bízta, majd 1778-ban Székesfehérvárra vitette, hogy ez az ereklye az újonnan felállított (1777) püspökség Szent István király pártfogásának örvendő székesegyházában legyen.
A raguzai köztársaságnak súlyos külpolitikai nehézségei miatt (az orosz flotta támadással fenyegette) szüksége volt az osztrákok támogatására, ezért 1771-ben önként átadták a Szent Jobbot, amiről pedig két évvel előbb még hallani sem akartak.
Mária Terézia Bécsben 1771. június 1-én vette át a raguzai küldöttségtől, majd Schönbrunnban kilencedet tartottak tiszteletére. Az átadáskor a köztársaság kormánya kifejezetten hangsúlyozta, hogy Raguza valaha "a magyar királyság tagja volt" s mindig állhatatosan ragaszkodott Magyarországhoz, ezért a féltékeny gondossággal megőrzött ereklyében Szent István király pártfogásának zálogát látta.
A királynő gyorsan intézkedett arról, hogy a visszakapott Szent Jobb mielőbb hazánkba kerüljön. Őrzési helyéül a néhány évvel előbb újjáépített budai királyi palota Szent Zsigmond templomát jelölte ki, melynek plébánosa Schneier János prépost, csillagkeresztes lovag volt.
Az angolkisasszonyok 1770-ben megkapták az új palota egyik részét és a templomot is ők gondozták 1777-ig. Ekkor innen Vácra mentek, helyükbe pedig a Pázmány Péter alapította (1635) egyetem érkezett Nagyszombatból, hogy néhány éves itteni tartózkodás (1777- 1784) után véglegesen Pestre költözzön.
E rövid idő alatt a palota temploma az egyetem templomaként szolgált, lelkipásztori ellátásáról pedig a Budán 1720-ban megtelepedett prágai csillagkeresztes lovagrend gondoskodott.
A Szent Jobbot 1771. július 15-én indították útnak hazánk felé, és estére már Győrbe érkezett, ahol a székesegyház főoltárára helyezték. Másnap Pannonhalmára vitték és itt három napon át volt tiszteletre kitéve. Július 20-án érkezett Budára és a következő nap történt meg ünnepélyes átvétele. Schneier János prépostplébános, csillagkeresztes lovag és az angolkisasszonyok főnöknője vette át megőrzésre a királyi ereklyét. Az angolkisasszonyok örökébe ugyan rövid ideig az egyetem lépett, de az őrzés folytonosságát az ún. Zsigmond kápolnában a csillagkeresztes lovagok biztosították 1882-ig.
Mivel a rendnek bő másfél százados budai tartózkodása alatt nem volt magyar tagja, ezért 1882-ben a világi papság vette át a királyi vár kápolnáját (templomát) és ezzel együtt a Szent Jobb őrzését. Érdemes megemlíteni, hogy 1849-ben a budai vár ostromakor a Szent Jobb veszélybe került, és az akkori plébános, Rudolf Vince az ágyúzás közben élete kockáztatásával mentette meg. A magyar püspöki kar 1862-ben a nemzet öntudatra ébredését akarta kifejezni azzal, hogy az esztergomi bazilika építője, Lippert József tervei szerint új, gótikus kápolnát utánozó ereklyetartót készíttetett a Szent Jobb számára.
Szent István halálának kilencszázadik évfordulóján, 1938-ban a Szent Jobb az ún. "aranyvonaton" országjárásra indult, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához.
A Szent Jobb a II. világháború viszontagságai során 1944-ben Nyugatra (Salzburgba, Rómába?) került. XII. Piusz pápának is része lehetett abban, hogy hamarosan visszakaptuk a nemzeti ereklyét.
Nem ez volt első találkozása szent királyunk Jobbjával, hiszen 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson mint legátus képviselte XI. Piusz pápát, és ekkor ő is kifejezte tiszteletét a Szent Jobb előtt.
Másodszori hazaérkezése után az angolkisaszszonyok pesti oldalon lévő, Váci utcai Szent Mihály-templomában őrizték a Szent Jobbot 1945. augusztus 19-től kezdve. Nyilvánvalóan a budai angolkisasszonyok emléke is belejátszott a hely megválasztásába. Az ereklye innen 1950-ben a budapesti Szent István-bazilika Szent Lipótról elnevezett kápolnájába került. Az új, méltóbb őrzési hely 1987. augusztus 20-ra készült el, és ezt Dr. Paskai László prímás, esztergomi érsek áldotta meg.
A Pray-kódex (Pray-kódex egyik lapja)1190-1192 között írt kalendáriumában olvasható először a Szent Jobb átvitelének ünnepe, május 30-án. A magyar egyház számára augusztus 20. mellett (melynek országos megüléséről már az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezett) ez lett Szent István másik ünnepe.
Ajánlott irodalom
Szent István alaposabb megismerésénél nélkülözhetetlen művek:
Györffy György: István király és műve. Budapest, 1983.
Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Budapest. 1980.
Bogyay Tamás: Stephanus rex. Wien-München. 1976.
http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/szent_istvan_torvenyei/szent_jobb_tortenete.htm
Keresztények, ti hajtsatok fejet -
A mai nap az örökéltü Szent Jobb
Malasztja száll s a hívő lelkeket
Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb
Lesz élni majd, ha bús fejünk felett
Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -
Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet
S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.
De ti, pogány ősöknek vérei
Nagy daccal mégse szálljatok Neki -
E kéz apáinkat halomra ölte
S Hadúr e népet akkortól veri,
Mikor hitének gyáva lett örökre,
Mikor e kéz erős hitünk kiölte.
1922. aug. 18.