Lelőhely:
Bács-Kiskun megye. Izsák-Balázspuszta, a solti műút északi oldalán.
Meglelése:
1974. május 18-án szőlőkarók cseréjekor egy honfoglalási sírt bolygattak meg. A munkások a sírt teljesen szétrombolták. Három nittszeg a lemez jobb alsó darabjával együtt a megtaláláskor elveszett. A megtalálók okozta sérülésektől behorpadt, felülete megrepedezett.
Anyaga:
Ezüst előlap, vörösréz hátlap.
Műhelymunka:
Peremét eredetileg felül 5, körben 16 félgömbfejű ezüst nittszeggel keretezték. Hátlapja egyenetlenül kalapált. A függesztő szíj veretét kéregöntéssel készítették.
Képi világ:
Felső széle egyenes, oldala alul ívelten kiszélesedik, alja kerekített. A hátlap széle hiányos és repedezett. Az egyik legpuritánabb tarsolylemez. A veret szív alakú felső részének kettős spirál mintája és az alsó részen félkörívesen bemélyedő díszítés emberarcra emlékeztet. Felül és két oldalt csepp alakú rügyecskék bontják meg a perem ívét. A tarsoly függesztő szíját ékesíthették vele. A honfoglalás kori leletek között meglehetősen ritka emberábrázolásos veret szinte pontosan azonos párhuzamát Tuzsérról és Karosról is ismerjük. A szíjvég a jól ismert tarsolyrekonstrukciók során egyértelműen a tarsoly zárószerkezetéhez tartozott. Legközelebbi párhuzama a bodrogszerdahelyi temetőből került elő. A kisméretű, öntött ezüst csat, a kis szíjvéggel a tarsoly zárószerkezetéhez tartozhatott. Karikája ovális, kopott, deformált. Kis pajzsteste ötszögletű, a csatkarika felőli oldalán téglalap alakú áttörés található. Hátoldalán két nittszeg van. A csatocska a korszak tarsolylemezes sírjaiból rendszeresen előkerülő típus.
Forrás: www.tarsolyosok.hu