Az építészetben is nagy jelentősége van a díszítő jellegű fafaragásnak, igazi területe azonban a használati tárgyak és bútorok ékesítése. A legművészibb fafaragás a faszobrászat terén található.

A faszobrászat és díszítő faragás természetesen nem válik el élesen egymástól, kiváló faszobrászok gyakran foglalkoztak egyszerű tárgyak faragásával is. A faragó művész többnyire azonos technikával dolgozik mindkét esetben. Vagy előre megmintázott formák nyomán faragja ki tárgyát, vagy a papírból kivágott és a fára ragasztott minta segítségével.

Eszközei

Faragás eszközei a különféle vésők, amelyek lehetnek az élük felé szélesedők vagy keskenyedők, lapos, egyenes, görbe vagy hornyolt élűek. A szélesedő pengéjű vésőket rendszerint úgy használják, hogy fanyelüket fakalapáccsal ütögetik, s így forgácsolják le a nyersanyagról a felesleges részeket; a keskenyedő pengéjű vésők kézi használatra készülnek, és a finomabb munkák elvégzésére szolgálnak. A gyalupadba fogott tuskót előbb lenagyolják, majd a finomabb részleteket dolgozzák ki, végül csiszolóvászonnal simára csiszolják, és firnisszel, lakkal fényezik, pácolják, festik, esetleg aranyozzák. A nagyobb darabokat több azonos rostsűrűségű és szálazású összeragasztott tuskóból faragják ki. Fontos, hogy a faragás mindig a szálak irányában történjék, különben a fa kitöredezik, behasad.

Nyersanyag

Faragásra legalkalmasabb és leginkább kedvelt európai fafajták a hárs, dió, körte, tölgy, jávor és puszpáng. A kéregtől a törzs közepe felé haladva más-más természetű rétegei vannak a fának (kéreg, szijács, geszt és bél), ezek rendszerint árnyalatbeli eltérést mutatnak, s ez a faragásnak különös szépséget ad. A faragásra legalkalmasabb réteg a geszt, bútorfának is ezt használják leginkább. A fafaragók legkedveltebb nyersanyaga a puszpáng, ez a nagy fajsúlyú, szép halványsárga árnyalatú, tömör és szívós fafajta.

Rovátkált faragás

Természeti népeknél megfigyelt faragási mód, amit a népművészet ma is használ, az ún. rovátkált faragás; ennél apró bemetszett ékek borítják a faragvány felületét. A tárgyakat szalagszerű díszekkel, mélyített vagy domború betűs feliratokkal ékesítik. Hazánkban a cifra jármot, gereblye nyelét, guzsalyt és vetélőt faragták ezzel a módszerrel.

Szobor

A népi fafaragás kiemelkedően szép példányai találhatók Erdélyben (székelykapuk, kopjafák), Dunántúlon, de még a fában szegény Alföldön is (ivócsanak, juhászkampó, tükrös). A faragásokat régebben mértani mintákkal díszítették, újabban ezek a tárgyak szélére szorultak, és a nagyobb felületeket figurális faragások, betyár- vagy pásztorjelenetek foglalták el. Sok helyütt alkalmazzák az ún. spanyolozást, amely az Intarziának egy változata. A fába metszett rajz mélyedéseit színes spanyolviasszal töltik ki.

Ácsok, asztalosok. A film a népi bútorkészítés két alapvető technikáját, az ácsolt bútor, valamint az asztalosbútor készítését mutatja be. Az ácstechnikát egy 1955-ben készült archív film részletei szemléltetik. Az asztalosbútor készítésének technikáját egy 87 éves mezőkövesdi asztalosmester mutatja be a hegedűhátú szék példáján. "Néprajz mozgóképen" (DVD kiadvány) (részlet) Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001, FILM 255:

Székelykapu

A székely ház mértékadó dísze és koronája a székelykapu, melyet valósággal családtagjának tekint a gazda. Levágja az erdő fáját, de az elpusztult élet helyében újat teremt, mert a székely kapu tényleg él, és részt vesz mindennapi küzdelmes életének vérkeringésében; élővé válik azáltal, hogy a székely a lelkét leheli belé, amikor kifaragja, és Isten nevét vési rá szelíd és áhítatos betűvel.

A székelykapu ácsolása, faragása és állítása a néprajzi-népművészeti vizsgálódás gazdag területévé vált.

Székelykapu

A székelykapuk változatai, faragványai, színei magukra terelték a szakemberek figyelmét. Míg sok más tájon módos házak előtt is jelentéktelen, jellegtelen, szokványos kapuépítmények álltak (állnak), vagy még ilyenek sem, addig a Székelyföld jó részén a szerényebb házak előtt, a falvak legeldugottabb utcáiban is egymás mellett díszes székelykapuk sorakoztak. Udvarhely vidékének egyes helyiségeiben egyaránt láthatók ma is a díszes nagy, vagy gyalogkapuk mellett, ugyanolyan szerkezetű, régi díszítményeket viselő példányok is.

Ugyanakkor nap mint nap tapasztalhatjuk azt, hogy egyre többen óhajtanak székelykaput építtetni. Állandóan gyarapodik a fafaragók száma és mindezzel párhuzamosan egyre több kérdés vetődik fel a székelykapu eredetéről, jelentéseiről, népművészeti értékéről.

Kopjafa

A kopjafa formájúra alakított fejfák az ősi temetőkultúrából fennmaradt tárgyi anyagot képezik. Sírjelek az ember halandóságának hírnökei. (Régen a harcban elesett katona kopjáját- fegyverét- sírhantjára, feje fölé szúrták.)

Kultúránkba török hatásra bekerült faragott kopjafákat sokáig tiltotta a kereszténység, éppen ezért főleg református és unitárius temetőkben találjuk a legrégiebbeket, ma már viszont katolikus temetőkben is elterjedtek.

Fejfa legmegfelelőbb nyersanyag a tölgyfa. Régebben kb. egyharmad részét a földbe süllyesztve rögzítették, ma azonban - akárcsak a kapuláb - felvasazva betonalapon áll.

A kopjafa keskeny, négyoldalú, jellegzetesen karcsúsított hasáb, melyen (lentről felfele haladva) három részt különböztetünk meg: a törzs a legterjedelmesebb, erre kerül a felirat a halott nevével, születésének és elhalálozásának évszámával, esetleg egy- a feltámadás reménységében megfogalmazott gondolattal. A törzs felső hányadán megkezdődik a díszítőfaragás; a nyakrész karcsúsított, egész terjedelmében faragott. A fejfák hagyományos díszítőmotívumai mértani idomok (a csillag különféle változatai, András- kereszt, székely kereszt, molnárgomb stb.).

Fejdísz az ékítmény befejező motívuma, melynek megválasztásakor nagyon oda kell figyelni a helyi hagyományokra. Háromszéken a férfiaknak koronát, buzogányt vagy sisakot faragnak; idősebb asszonyt konty, fiatalabbat tulipán illet meg. A lándzsavégződés a hősi halál jelképe.

Az utóbbi időben emlékoszlopokat is faragnak a kopjafa mintájára. Egyre gyakrabban látunk nagyon szép kompozíciókat, emlékműveket kopjafákból.

Erdélyi áldás

Bács megyei kismesterségek: készül a kerék. A szekér, kocsi, taliga - mint szállítóeszköz - nélkülözhetetlen darabja a parasztgazdaságnak. Ezek kerekét gyártó bognár mester az iparosok igen megbecsült tagja. A filmen szereplő idős mester egy taligakerék elkészítését mutatja be. / Handicrafts in Bács County: Wheel-making. The cart and the wheelbarrow are indispensable instruments of the peasant farm. The wheelwright who makes the wheels for them is a respected craftsmen. In the film an old wheelwright shows the method of making a wheel for a barrow.

Rendező / Director: Raffay Anna; Néprajzi Múzeum, Budapest, 1967. magyar / Hungarian; fekete-fehér / b&w; 16mm, 311m, 22".27' BETA SP, UM LB, VHS PAL

A sziklát meg így kell felvágni: