Május a tavaszi ébredés legszebb hónapja a megújulás a szeretet és a család hónapja.

„Hosszú tél, munka, gond, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május ? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..."

(Szabó Lőrinc)

Május1.

A hónap első napját Majálisnak is szokták hívni, ezen a napon állítanak májusfákat a lányoknak vagy a választott kedvesnek. A legények előző este csoportosan járják ezen házakat, és a ház elé színes szalagokkal díszített fát ültetnek, a májusfa a természet újjászületésének szimbóluma faluhelyeken pedig a lányhoz való tartozást jelképezi, vagy a nagylányságot, ettől kezdve mehettek a lányok mulatságokba, bálokba és ettől kezdve udvarolhattak nekik. Más leírásokban a májusfa a leány megbecsülését jelképezi, a matyó lányoknál a „híres lányok” kaptak csak májfát, akiket a legények legjobban kedveltek és tiszteltek.

Etyeken például, csak akkor adtak májfát a lánynak, ha a legénynek komolyak voltak a szándékai a lánnyal, ezen a napon karácsony és József-napi búcsú után harmadszor bizonyíthatta szándékait, és ezen harmadik alkalom már jegyességnek is számított.Ekkor már nem csak májfát kapott a leány, hanem ruhára való anyagot, a leány pedig inggel és hímzett zsebkendővel viszonozta azt jövendőbelijének. 

A májusfának alapvető követelménye, hogy sudár legyen, fajtája tájanként változó, lehet nyárfa, nyírfa, fenyő, fűz, de virágzó cseresznye vagy orgona is elterjedt egyes helyeken. Az, hogy milyen formában díszítik fel mindig az adott helyi szokásoktól függ, Nyugat-Magyarországon lecsupaszított kérgű fát állítanak, tetején lombbal, amit feldíszítenek nemcsak szalagokkal, hanem virágokkal is, az Alföldön például az alacsonyabb és egészségesebb fákat kedvelik, melynek kérgét meghagyják, és csak szalagokkal cicomázzák fel. Észak-Magyarországon a májusfa mellé elterjedt szokás lett a virágcsokor vagy virágkosár ajándékozása is.Nem mindenhol a fa állítása dívik vannak helyek, mint Csépán is, ahol a gallyakat díszítik fel és azt a kapura vagy kútgémre akasztották, a negyvenes években csokoládét vagy narancsot is kötöttek rá és pirkadatig őrizték. Nagykőrösön pedig a nyárfán kívül vadkörtét vagy piszkét is díszítettek, ez utóbbit bosszúból adták és igen nagy szégyen volt, ahogy az is ha egy leány nem kapott májfát. A legények szerenádot adtak, ezt a lánynak el kellett fogadnia azt egy gyufa meggyújtásával jelezni, a szerenád végén kiment a ház elé és borral kínálta a legényeket.

„Ma van május első vasárnapja

Kinn alszik a legény a kapuban

Kejj fel legény oda van a kalap

A májusfa a zöld erdőbe maratt

Nem maratt ott, mer én elültettem

Mit tehetek, ha ellopták tőlem”

Tápió menti falvakban a májusfa állítása eleinte pünkösd napján volt később tevődött át Május 1.-re, ott nemcsak szalagokkal, hanem üvegekkel is díszítik a fákat, a szalagokat a leányok kölcsönözték a fiúknak. 

„Fel-fel veti a vállára

Viszi Kati udvarába

Kelj fel Kati itt a májfa

Jóéccakát vigyázz rája

Felkel Kati az ágyából

Kendőt keres a ládából

Itt van anyám kösse rája

Száz forint ennek az ára”

A májusi szokásokról már a múlt század elején is megemlékeztek:

„Minden év május elsején a falukban, városokban, sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű, ágasbogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, fűzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május 1-ső napján virradóra a májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek íly fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi a kellő hatást” (Réső Ensel 1867: 198).

Mivel a májusfa állítását tiltják a hatóságok, főként, mert lopott fákról van szó ezért beszerzésük mindig nagy titokban történik, persze ritkán előfordul az is, hogy fizetnek érte.De májusfát nem csak az eladó sorban lévő lányoknak állítottak, hanem a főtérre vagy kocsma elé is, tanyákon, útkereszteződésben, ahol aztán tavaszi ünnepséget rendeztek. A fának csak a tetején hagytak lombot, ugyanúgy díszítették, mint a lányoknak szánt fákat, de erre italokat és csokoládét vagy kalácsot biztosan tettek, aki felmászott rá és letudta hozni azé lett, persze mindig megosztotta az ünneplő tömeggel. Néha megtréfálták egymást és az üvegekbe nem bort tettek, hanem paprikás vizet. A fa állításakor ugyan olyan körtáncos ünnepségek zajlottak, fára mászással, zsákban futással, birkózóversenyekkel, lóversenyekkel, énekekkel és katonazenékkel, mint annak ledöntésekor.A fa ledöntésének időpontja igen változó volt, volt ahol a kiszáradásig hagyták állni, másutt pünkösdkor szedték vagy május utolsó vasárnapján.

Május első napjához időjós esemény is kapcsolódik, ez a nap mutatja meg milyen lesz a jövő tél. Ezen napon köpült vajat Fülöp-Jakab vajának is nevezik, melyről úgy tartották, hogy fülfájás ellen nagyon hatásos. Turán pedig úgy tartották, hogy sűrűbb lesz a tej, ha ezen napon szedett harmatot adnak a jószágnak.

Május 4. Flórián napja

Szent Flórián elsősorban a tűzoltók védőszentje, azonban védőszentjüknek tekintették azok is, akik munkájuk során a tűzzel álltak kapcsolatban, pl.: kovácsok, pékek, kéményseprők stb.

Május 12.-én Pongrác napja, 13. Szervác napja, 14. Bonifác napja van. 

A három fagyos nap, a három - ác végű fagyosszent Pongrác, Szervác, Bonifác napja közül az elsőn, Pongrác napján évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen hidegre fordulhat, sőt fagy is jelentkezhet, ami „leszüreteli a szőlőt", tönkreteszi a vetést. Szervác viselkedése nem különbözik Bonifácétól. Ezért az ültetésnél ezt mindig figyelembe vették. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el. A fagyosszentek harmadikának, Bonifác napja is gondot okoz a termelőknek másik két „kollégájával".A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották:

„Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”(Borus 1981: 53).

Berettyóújfalusi rigmus szerint:

„Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” (Sándor M. 1976: 223).

Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz. A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:

„ Sok bor hoz három ác

Szervác, Pongrác, Bonifác

Ha felhőt egyiken se látsz „

"Szervác, Pongrác, Bonifác fagyosszentök

Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljenek kedtök”

Május 25. Orbán napja 

Orbán még mindig a fagyosszentek közé tartozik. „Söpri a termést a faggyal" - mondják. A szőlőtermelő falvak sokfelé állítottak szobrot neki és ünnepi körmenettel járultak hozzá. Kérték tőle a bőséges szőlőtermést, a szőlő védelmét.

Pünkösd a Húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep.

Pünkösdkirály – választás középkor óta vannak adataink. A 17. század végén és a 18. század elején a huszárezredekben „májuskirályt” választottak. A közmondás is ismert: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott, különböző privillégiumai voltak, meghívták különböző lakodalmakba, bálakba, ahol ingyen ehetett és ihatott. A múlt századi szokásgyűjtemény részletesen közöl egy lovasversennyel történő pünkösdi királyválasztást a Dunántúlról. A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be. 

„Egy évig azután őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím. Járnak emellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig” (Réső Ensel 1867: 217).

A múlt századihoz hasonló módon választottak pünkösdi királyt Pusztaszemesen az 1940-es években. A győztest és lovát virággal borították. Végigvágtatott az utcán, utána tíz-húsz fős lovas kísérte.

A lovak nyakán csengő csörgő volt, kanászostorral durrogtattak, rikongattak, kurjongattak. Salgótarjánban ugyancsak a második világháború idején a pünkösdi királyjelölteknek 5–6 kilométeres távon kellett lovagolniuk, fejükön félig telt borosüveggel táncolni úgy, hogy a teremben méterenként borosüvegek voltak letéve. Akinek sikerült, az lett a pünkösdi király, első a mulatságban, vezető a legénybíró-választásban.A pünkösdi királyválasztásnak is – mint a legtöbb népszokásnak – van gyermekjáték-változata, az alábbit a Zemplén megyei Cigándon jegyezték le: A fiúgyerekek gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, miközben énekelték a „Mi van ma, mi van ma…” kezdetű jellegzetes pünkösdölő éneket.

Pünkösdi királyné – járás A lányok termékenységvarázsló ünnepi köszöntője.A házról házra járó pünkösdi szokásoknak két típusa különíthető el a 20. századi adatok, leírások alapján: az Alföldön és Északkelet-Magyarországon elterjedt pünkösdölés változatai, valamint a dunántúli Pünkösdi Királynéjárás, mely sokfelé még az 1960-as években is élő népszokás volt. Az alföldi típus a szereplők számának, elnevezésének az alapján ugyancsak több változatba sorolható. Egyes vidékeken pünkösdi királynő a központi szereplő, aki ruhájával, díszeivel is kivált a többiek közül, másutt a lakodalmas menet analógiájára menyasszony, vőlegény, vőfély, koszorúslány szerepelt, s végül előfordult, hogy nem is választottak megkülönböztetett szereplőket. Tarnamérán pünkösdi királyt és királynőt választottak.

A lányok fehérbe öltöztek, a legények gyolcsinget, gyolcsgatyát vettek fel, árvalányhajas kalapban, kislajbiban mentek a lányok után. Táncoltak és énekeltek a házaknál. Pénzt és ennivalót kaptak, amit elosztottak, illetve közösen elfogyasztottak.

Énekük:

„Mi van ma, mi van ma
ma piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja
Királyné pálcája
szálljon a házra
az úr asztalára.

Lányok ülnek a toronyba,
arany koszorúba.
Arra mennek a legények
sárga sarkantyúba,
levenném a süvegemet
annak örülnétek. 

Királyné pálcája
szálljon a házra,
ha nem a házra
az úr asztalára”

A lakodalmas menet mintájára a pünkösdölés egyes változataiban menyasszony és vőlegény szerepelt, de volt, ahol csak a menyasszony vonult a kíséretével. Legtöbbszőr a „vőlegény” is lány volt. Galgahévízen az 1920-as években szűnt meg a szokás. Addig a lányok ünnepi öltözetben, a „menyasszony” fehér ruhában és kendőben, fején pártaszerű koszorúval, bal karján hímzett kendővel, jobb kezében virággal ment. A „vőlegény”, aki szintén lány volt, a bal füle mellé piros pünkösdirózsát tűzött. A „főnásznagy” kezében faragott vagy színes papírba csavart botra tűzött zászló volt. Mellette haladt a „kosaras”, aki az adományokat gyűjtötte. Kíséretül még 8–10 lány csatlakozhatott párosával, zászlósan vonultak.

A Csallóközben felöltöztetett bábut hordoztak a pünkösdölők, melyet Dunaszerdahelyen és környékén magasra emeltek, mialatt így kiáltottak: „A kendtek kendere ilyen nagyra nőjön, ni!” Tojást, szalonnát, pénzt kaptak. Az ételeket az egyik háznál elfogyasztották. A szokás eredeti célja, a termékenységvarázslás azonban idővel értelmét vesztette. Az utóbbi években, mikor felemelték a kiskirálynőt, már így kiáltottak: „Ekkora legyen a kiskirályné!”

Csíksomlyói búcsú

Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

A búcsújárás 1567 pünkösdjén kezdődött, amikor István gyergyóújfalui pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor, május 15-én a székelyek a Hargita Tolvajos hágójában legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította, és a templomnál lévő felirat szerint hitük elhagyására akarta őket kényszeríteni. István pap volt a tolvajosi gyözelem egyik leglelkesebb szervezője. Azóta gyarapodó számban jöttek ide a zarándokok. 1995-ben a nagymisén résztvevők számát 560-600 ezerre becsülték.