Hol volt, hol nem volt, hetdhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy szegény ember. Olyan szegény volt, mint a templom egere, még annál is szegényebb.

Egyszer csak beállít ehhez a szegény emberhez egy ringyes-rongyos ember, köszön illendően, s mondja:

- Hallod-e, te szegény ember, fogadj meg engem szolgádnak, bizony nem bánod meg.

Hej, akkorát kacagott a szegény ember, hogy csengett belé a ház, az udvar, csengett belé az egész falu. Amikor aztán istenes igazában kikacagta magát, mondta a ringyes-rongyos embernek:

- No, hallod-e, hol tartod te az eszedet? Olyan szegény vagyok, mint a templom egere, enném, ha volna, s te hozzám akarsz szegődni?

- Ne törődj te azzal, szegény ember, csak fogadj meg szolgádnak, majd meglátod, jóra fordul a sorsod.

No, addig beszélt a ringyes-rongyos, hogy a szegény ember azt mondta:

- Hát, isten neki, maradj itt. Hadd legyen egy koldustarisznyából kettő.

Alig telt el egy hét, kettő, hát a szegény embernek virradni kezd, ez is került a házhoz, az is, volt már kenyér az asztalfiában, szalonna a kamrában.

Hogy szerezte, mint szerezte a ringyes-rongyos, még csak nem is sejtette a szegény ember. Nem ám, mert nem tudta (ugyan honnét is tudta volna?), hogy a ringyes-rongyos ember ördöngös, táltos ember volt.

Azt mondja egyszer a ringyes-rongyos ember.

- Hallod-e, gazda csűr nélkül nem gazdaság a gazdaság, építsünk egyet.

Nagyot kacagott ismét a szegény ember.

- Ugyan miből, amikor se pénz, se fa, se kő, semmi sincs.

Mondta a ringyes-rongyos:

- Eredj az urasághoz. Kérj tőle háromszáz pengőforintot.

- Hát te mit gondoltál? Fakrajcárt sem ád az nekem.

- Csak eredj hozzá, s addig kunyorálj, amíg azt nem mondja: ,, Az ördög vigye el minden pénzemet, ha csak egy rézkrajcár is van a házamnál!"

No, mit tegyen a szegény ember, addig beszélt a ringyes-rongyos, hogy így meg úgy, mégiscsak beállított az urasághoz, könyörgött, rimánkodott, s addig könyörgött, addig rimándkodott, hogy az uraság nagy mérgesen ráförmedt: ,, Az ördög vigye el minden pénzemet, ha csak egy rézkrajcár is van a házamnál! "

Erre már csakugyan nem tehetett egyebet a szegény ember, nagy szégyenkezve kikullogott s hazament.

- Látod, látod, hiába jártam! - mondta a ringyes-rongyosnak.

- Dehogy hiában, dehogy hiába - örvendezett a ringyes-rongyos.

Aztán csak az estét várta, ördög képében beállított az urasághoz, s azt mondta neki:

- Ugye, azt mondta ma egy embernek, hogy az ördög vigye el minden pénzét, ha csak egy rézkrajcár is van a házánál?

- Nem tagadom, azt mondtam.

- No, ha azt mondta, ide a pénzt, mert én az ördög vagyok!

Azzal se szó, se beszéd, az uraságnak minden pénzét elvitte.

Egy hét sem telt belé, csűrt építettek, de még házat is, de még kaput is, olyan cifrát, hogy csudájára járt a falu.

Telik-múlik az idő, mondja a ringyes-rongyos:

- Hallod-e, gazdám, eredj az urasághoz, s vállald el a búzáját aratásra.

- Mit beszélsz? Hiszen az uraságnak akkora búzaföldje van, hogy száz arató sem vágja le a nyáron!

- Csak eredj, eredj, vállald el, egyéb gondod ne legyen. Vállald az aratást részibe. Ne kérj több részt, csak annyit, amennyit egyszerre el tudunk vini.

Az uraság csak nevetett, amikor a szegény ember elmondta, hogy mit akar, de végezetül mégiscsak azt mondta:

- Hát jól van, fiam, kezdj bele, majd meglátom, mit tudsz.

Még aznap kiment a szegény ember meg a ringyes-rongyos a búzaföldre, aratni kezdtek, de alig vágtak két-három kévét, azt mondja a ringyes-rongyos:

- Te csak feküdjél le, s az aratást bízd rám.

Hiszen lefeküdt a szegény ember jó szívvel, hamarosan el is szenderedett, de szendergés közben is jól hallotta, amint a ringyes-rongyos ember folyton ezt mondta: egy sarló, két sarló, egy sarló, két sarló.

Egész éjjel hallotta: egy sarló, két sarló, s hát, uram teremtőm, reggelre mind egy szálig le volt aratva az a rengeteg nagy búzatábla!

Akkor a ringyes-rongyos ember font egy nagy-nagy kötelet, olyan hosszút, hogy egy falut körülkeríthetett volna vele, ebbe a kötélbe belekötötte mind azt a sok-sok ezer kévét, fellódította a hátára, s azt mondta:

- No, most gyerünk. Vigyük haza a részünket.

Ott mentek el az uraság háza előtt, s a ringyes-rongyos bekiáltott.

- Pálinkás jó reggelt, nagyságos úr! Visszük a részünket!

De már most csak volt szegény ember a szegény ember, úgy meggazdagodott, hogy hét vármegyében sem volt több olyan gazda, mint ő. Hát ez így jól volt, ahogy volt, telt-múlt az idő, s egyszer csak azt mondja a ringyes-rongyos.

- Hallod-e gazda, kiütött a háború, el kell mennem katonának, hát vigyázz a gazdaságra. Aztán azt is megmondom, ne gondolt, hogy amíg oda leszek kifürösztesz engem ebből a jómódból, mert ha hazajövök, hét kérdést adok fel neked, s ha meg nem felelsz rájuk, kioltom az életed gyertyáját.

- Ugyan, ugyan, mit gondolsz rólam? - mondta a meggazdagodott ember.

De a ringyes-rongyos ember nem azért volt táltos, hogy át ne látott volna a gazdája lelkén.

Na jó, elment a ringyes-rongyos katonának, a gazda meg otthon maradt, élte világát, s bizony azon törte a fejét, hogyan szabaduljon meg a ringyes-rongyostól, ha majd haza kerül.

Ám aminek kezdete van, vége is szokott lenni. Vége lett a háborúnak is. Bezzeg szurkolt a meggazdagodott ember, hogy egyszer csak beállít a ringyes-rongyos. Hát egy este csakugyan kopogtat valaki az ajtón.

,, No ez bizonyosan a ringyes-rongyos" - gondolja nagy ijedten a gazda, kinéz az ablakon, vajon ő-e, de bizony nem a ringyes-rongyos ember volt, hanem egy híres soktudó ember, akit jól ismert mert ott lakott a szomszéd faluban, s erre jártában szállást kért éjszakára.

Hej, hogy megörült a soktudó embernek! Mindjárt ajtó nyitott, betessékelte, megvacsoráztatta, s a vacsora közben elpanaszolta, hogy mi búja-baja van.

Azt mondta a soktudó ember:

- Egyet se búsulj! Háljunk egy szobában, s ha eljön a ringyes-rongyos, majd megfelelek én, ha hetvenhét kérdést ad is fel.

Na, lefeküdtek, elaludtak, de hajnal felé kopogtat az ablakon a ringyes-rongyos, s beszól:

- Aluszol-e gazda?

Háromszor kérdezte, egyszer sem felelt a gazda. A harmadik kérdésre azonban válaszolt a soktudó:

- Nem alszom. Mit akarsz?

- No, ha nem alszol, felelj a kérdésemre?

- Hadd hallom, kérdezz!

- Az első kérdésem, mi egy?

- Egy az Isten.

- Mi kettő?

- Lásson jól a szemed, mind a kettő!

- Mi három?

- Három ablak egy házon. Nem elég?

- Mi négy?

- Négy kerék egy szekéren.

- Mi öt?

- Öt ujj egy kézen.

- Mi hat?

- Akinek hat lánya van az nem megy a szomszédba bánatért.

- Mi hét?

- Akinek hét hája s hét szalonnája, annak elég zsíros lehet a szája.

- Hej, látom kiáltott a táltos, hogy nagyobb ördög vagy nálam!

Azzal mérgesen elszaladt, a cifra kaput úgy megrúgta, hogy összedőlt, s végig a falun minden kaput széjjelrúgott, aztán szaladt, szaladt, s meg sem állt a pokol tornácáig.

Holnap - ne legyen a vendégetek.