A magyar népzenében gyakran előfordult, hogy a táncokat rögtönzött eszközökkel kisérték.
Szórványosan mindenhol előforduló ritmuskeltő eszköz volt a fateknő. A játékos a földre fektetett teknő végéhez ült, és egy vastagabb bot végével dörzsölte vagy karcolta a teknő hátát.
A két gömbölyű felével egymásnak fordított aluminium kanál nyelét úgy fogták a tenyerükbe, hogy a kanalt mutatóujjuk választotta el egymástól. A kanalka feje csak akkor koncanhatott össze, ha a játékos combjához vagy másik tenyeréhez ütötte őket.
A legügyesebbek számtalan változatát ismerték a kanálritmusnak. Nemcsak combjukhoz és tenyerükhöz ütögették a kanalat, hanem az ujjakon keresztbe végigcsusztatva, egészen sűrű - azaz gyors - ritmusképleteket is kijátszottak.
