Az ősnyelv ránkmaradt ősszógyökei fellelhetők az emberiség mai nyelveiben. Ezáltal minden mai nyelv valamilyen mértékben az ősnyelv származéka.
Kérdés, hogy melyik mai nyelv őrzött meg az ősnyelvből többet?
A Párizsi Sorbonne Egyetem kutatói számítógép segítségével megvizsgálták a világ közel 3000, kis és nagy, élő és holt nyelvét abból a szempontból, hogy melyik őrzött meg legtöbbet az ősműveltség nyelvelemeiből, vagyis az ős-etimonokból (etimon: valamely szó alapformája, őse, amelyből származik). Ezek alapján megállapították, hogy a magyar az egyetlen nyelv, mely szavaiban 68% -ot őrzött meg az ős-etimonokból, míg pl. az angol nyelv 4%, a latin 5%, a héber 5%, a csendes-óceáni nyelvek 7%, az indiai munda-khol 9%, a tibeti szanszkrit 12%, az őstörök, türkmén 26% ős-etimont tartalmaz. Ez az elképesztő százalékarány újabb bizonyítéka a magyar nyelv ősiségének.
Példa ősszógyökökre, melyek a magyar nyelvben megfordítva is azonos, vagy rokon jelentésűek: CSeReg-ReCSeg, ÉL-LÉt, ÉSZ-SZEllem, FI-IFjú, GYÍK-KÍGYó, HUZat-ZUHatag, KAP-PAKol, KERet-REKesz, KÖP-PÖK, LAP-PALa, LEHetőség-HELYzet, LIBeg-BILleg, MÁZ-ZOMánc, RECCS-CSERR, REZeg-ZEReg, RÉT-TÉR, ROPpan-PORhad, ROKkan-KORhad, ROSkad-SORvad, RÖG-GÖRöngy, SÍR-RÍ, OSZt-SZOrz, TARol-aRAT, TŰZ-SÜT, VÉT-TÉV, VÍZ-ZIVatar, ZUBog-BUZog, ZSARát-paRÁZS
