Eredetére vonatkozóan biztos adatok nem állnak rendelkezésre. A honfoglaló magyarok bizonyára magukkal hozták, és történelmünk folyamán állandó an szerepelt.
A hússzerzés egyik legegyszerűbb módja volt az agárral való nyúlvadászat (agarászat). A magyar agár õsi vadászkutyafajta. Eredete a honfoglalás korához vezethetõ vissza, ezt ásatások során felszínre került koponyacsontok is igazolják. Gyorsaságának növeléséhez a XIX. században különféle agárfajtákkal is keresztezték.
A török hódoltság idején kerülhetett bele arab agár (sloughi) vére is; míg a XIX. század közepe óta nagy hatással volt a kereszteződés a minden tekintetben nagyon hasonló „greyhound"-importokkal.
A magyar agár a legkevésbé ismert magyar kutyafajta, amely nem egyszer a kihalás szélén állt. Nem azonos a történelmi magyar agárral.
Jellemében is más, míg az angol agár igen emberközpontú, teljesen alárendeli magát neki, addig a magyar agár kegyeit külön el kell nyerni. Nem megfelelő bánásmód esetén szökőssé is válhat, amit nehéz megakadályozni, mivel két méteres kerítés felett érintés nélkül repül át, a pórázát pedig másodpercek alatt el tudja rágni!
Értelmes, nyílt természetű, barátságos, ámde távolságtartó agár. Tartása nem kíván semmi különlegességet, rövid szőre miatt lakásban, velünk is élhet. Sőt, az igazi helye a szobában, a kanapén van, ahogy azt az évszázadokon át nyújtott kimagasló teljesítményével, eredményeivel kiérdemelte és meg is kapta.
Éber, személy - és házőrzőösztöne fejlett, de ez nem vezethet oda, hogy agresszív, harapós legyen.
