Az 1857-es bécsi szerződés alapján a törvényes fizetőeszköz a forint volt, egészen 1892-ig. A hivatalos pénzintézet az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, az 1878-ban alapított Osztrák-Magyar bank volt. Ez a bank hozta létre 1880-ban az első olyan bankjegyeket, amelyeknek egyik oldala magyar, másik oldala német felirattal volt nyomva.
1892-ben emelkedett törvényerőre a korona mint aranyalapú valuta. Még 1899-ben az Osztrák-Magyar bank lett a pénzforgalom egyedüli szabályozója, ám a kötelező koronában való számítás csak 1900. január 1-jén került bevezetésre.
Az első koronaértékű bankjegy 1900-ban jelent meg Magyarországon.
1918. november 1-jén véget ért az első világháború, az Osztrák-Magyar monarchia felbomlása után. Magyarországnak ezután saját pénzt kellett készítenie, viszont gazdasági helyzete igen rossz volt. 1919-ben a szétszakadt országok saját nevükkel bélyegezték le a korona bankjegyeket. Ez azt jelentette, hogy ezekben az országokban csak azok maradtak érvényben, amelyek az ország, esetenként az adott város, vagy bizonyos katonai csapatok bélyegzőjével voltak ellátva.
1919. december 31-én megszűnt az Osztrák-Magyar bank egyeduralma, 1921-ben megalapították a Magyar Királyi Állami Jegyintézetet, amelyet az új korona bankjegyek elkészítésével bíztak meg.
1924-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bank. Egy évvel később már önálló jegybankként, az általa megvásárolt pénzjegynyomdával kezdte el gyártani az önálló magyar pénzeket.
