Magyarország vidékeinek jellemzőbb díszítőelemeit tartalmazzák a csatolt mintalapok. A magyar nép alkalmazza épületein, ruházatán, használati és dísztárgyain. Rajzolja, himezi, szövi, faragja, festi és mintázza más és más szokások szerint, melyek a nép ösztönéből, a díszités iránt kifejlett, veleszületett érzékéből erednek.
Régi időkből megmaradt eredeti háziipari munkák díszítő elemei ezek, melyeket a gyáripar és a vásári munka nem formált át. Igazolja, hogy milyen változatos, gazdag formakincsünk van és a magyar nép mennyire szereti a díszítést. A változatok közös forrásból eredhettek, de a népszokás átformálta. Ezért különbözik pl. a székely, kalotaszegi, sárközi, kunsági stb. egymástól.
Rajzolóink, gyűjtőink felkutatták, lerajzolgatták és összegyűjtötték gazdag díszítő motivumainkat. Ez tette lehetővé, hogy megismerhetjük nemzetünknek e szép tulajdonságát, amit igyekezzünk mi is megtartani, felhasználni és tovább fejleszteni.
Az utóbbi évtizedekben a technika fejlődése (vasút, gyáripar) nagy befolyással van a falu népének életmódjára, öltözékére. Azelőtt magának díszített saját gyönyörűségére és környezetének szépítésére. Kifogástalan, szép, értékes munkát alkotott. Különösen a varrás, festés, szövés, faragás díszítésben örökké maradandó becsű tárgyak hirdetik kiváló népmüvészetünket. Ma már sok helyen a minőséget a mennyiség váltja fel. Az órabér és a gyors munka szabályozza sorsát ami a tökéletességre kedvezőtlen.
Változataiban legpompásabb díszítést a nép ruházatán találunk, amelyek vidékenként különböznek, úgy kivitelben mint motívumokban. Az alföldi nép pl. alkalmi ruházatát, szűrét posztóból kivágott mintákkal, ugyanazt a hegyvidéki nép bőr ruháira színes börrel (irhával) díszíti. Erdélyben és a Felvidéken különbözőképpen alkalmazott színpompák teszik előnyösen változatossá öltözékeiket, gazdagon varrott díszeikkel. Hasonlókép oszlik meg a fehérhímzés és a használati tárgyak díszítési módja az ország más és más vidékén.
Az épületeken a székelyek magasan épített, festett-faragott díszű kapuikkal, a kalotaszegiek fűrésszel cifrázott házvégekkel, a felvidékiek mintázott oszlopfejekkel, a dunántúliak keritéseik faragott díszeivel és ezekhez csatlakozó sok ezerféle apróságokkal ékesítik környezetüket. Bútoraikat festik, faragják. Rajzolt, festésben gazdag motívumhalmaz van sok ref. templom mennyezetén, karzatán, tulipános ládákon, ágyvégeken. Faragják az oszlopok, lécek végeit, a temető fejfáját, sulykot, stb., stb.
Az agyagmunkával foglalkozók edényeik alakításával, festéseivel, kályhacsempék mintázásával tökéletes iparművészeti munkáig fejlesztik alkotásaikat.
Vannak díszítési motívumok, melyek az egész ország területén használatosak. Ilyen pl. a vászon díszítésnél a keresztöltés hímzés. Színes felsőruha bőrhímzésen, azonos motívumokkal készül az összes hegyvidékiek alkalmi ruhája, sőt az Alföld színes szűrhímzése is. A matyók színes varrottas díszítésének csaknem változatlan formája van a kalotaszegi bőrből készült, selyemmel díszített mellrevalókon stb.
Hazafias kötelességünk, hogy iskolai rajzolásunk keretében felkaroljuk, megbecsüljük nemzetünk e kiváló erkölcsi értékét. Falusi népünk - népművészetünk - adja kezünkbe a legalkalmasabb mintákat a különböző síkformák rajzolásához és tervezgetésekhez. Egyúttal megismerjük magyar stílünket, mely szépségeivel felveszi a versenyt mások nemzeti díszítő művészetével.
A film a magyarországi festett asztalosmunkák kiemelkedő darabjait mutatja be részben a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található kispetri, vilonyai, hódmezővásárhelyi, magyarókereki és mezőcsáti templomok részletein keresztül, részben pedig a zubonyi, nádújfalusi és szentsimoni templomokban készített felvételekkel. "Néprajz mozgóképen" (DVD kiadvány) (részlet) Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001, FILM 254:
