Hungarikumok

 

Magyar motívumok gyűjteménye


Magyar motívumok gyűjteménye

Magyarország vidékeinek jellemzőbb díszítőelemeit tartalmazzák a csatolt mintalapok. A magyar nép alkalmazza épületein, ruházatán, használati és dísztárgyain. Rajzolja, himezi, szövi, faragja, festi és mintázza más és más szokások szerint, melyek a nép ösztönéből, a díszités iránt kifejlett, veleszületett érzékéből erednek.

Régi időkből megmaradt eredeti háziipari munkák díszítő elemei ezek, melyeket a gyáripar és a vásári munka nem formált át. Igazolja, hogy milyen változatos, gazdag formakincsünk van és a magyar nép mennyire szereti a díszítést. A változatok közös forrásból eredhettek, de a népszokás átformálta. Ezért különbözik pl. a székely, kalotaszegi, sárközi, kunsági stb. egymástól.

Rajzolóink, gyűjtőink felkutatták, lerajzolgatták és összegyűjtötték gazdag díszítő motivumainkat. Ez tette lehetővé, hogy megismerhetjük nemzetünknek e szép tulajdonságát, amit igyekezzünk mi is megtartani, felhasználni és tovább fejleszteni.

Az utóbbi évtizedekben a technika fejlődése (vasút, gyáripar) nagy befolyással van a falu népének életmódjára, öltözékére. Azelőtt magának díszített saját gyönyörűségére és környezetének szépítésére. Kifogástalan, szép, értékes munkát alkotott. Különösen a varrás, festés, szövés, faragás díszítésben örökké maradandó becsű tárgyak hirdetik kiváló népmüvészetünket. Ma már sok helyen a minőséget a mennyiség váltja fel. Az órabér és a gyors munka szabályozza sorsát ami a tökéletességre kedvezőtlen.

Változataiban legpompásabb díszítést a nép ruházatán találunk, amelyek vidékenként különböznek, úgy kivitelben mint motívumokban. Az alföldi nép pl. alkalmi ruházatát, szűrét posztóból kivágott mintákkal, ugyanazt a hegyvidéki nép bőr ruháira színes börrel (irhával) díszíti. Erdélyben és a Felvidéken különbözőképpen alkalmazott színpompák teszik előnyösen változatossá öltözékeiket, gazdagon varrott díszeikkel. Hasonlókép oszlik meg a fehérhímzés és a használati tárgyak díszítési módja az ország más és más vidékén.

Az épületeken a székelyek magasan épített, festett-faragott díszű kapuikkal, a kalotaszegiek fűrésszel cifrázott házvégekkel, a felvidékiek mintázott oszlopfejekkel, a dunántúliak keritéseik faragott díszeivel és ezekhez csatlakozó sok ezerféle apróságokkal ékesítik környezetüket. Bútoraikat festik, faragják. Rajzolt, festésben gazdag motívumhalmaz van sok ref. templom mennyezetén, karzatán, tulipános ládákon, ágyvégeken. Faragják az oszlopok, lécek végeit, a temető fejfáját, sulykot, stb., stb.

Az agyagmunkával foglalkozók edényeik alakításával, festéseivel, kályhacsempék mintázásával tökéletes iparművészeti munkáig fejlesztik alkotásaikat.

Vannak díszítési motívumok, melyek az egész ország területén használatosak. Ilyen pl. a vászon díszítésnél a keresztöltés hímzés. Színes felsőruha bőrhímzésen, azonos motívumokkal készül az összes hegyvidékiek alkalmi ruhája, sőt az Alföld színes szűrhímzése is. A matyók színes varrottas díszítésének csaknem változatlan formája van a kalotaszegi bőrből készült, selyemmel díszített mellrevalókon stb.

Hazafias kötelességünk, hogy iskolai rajzolásunk keretében felkaroljuk, megbecsüljük nemzetünk e kiváló erkölcsi értékét. Falusi népünk - népművészetünk - adja kezünkbe a legalkalmasabb mintákat a különböző síkformák rajzolásához és tervezgetésekhez. Egyúttal megismerjük magyar stílünket, mely szépségeivel felveszi a versenyt mások nemzeti díszítő művészetével.

A film a magyarországi festett asztalosmunkák kiemelkedő darabjait mutatja be részben a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található kispetri, vilonyai, hódmezővásárhelyi, magyarókereki és mezőcsáti templomok részletein keresztül, részben pedig a zubonyi, nádújfalusi és szentsimoni templomokban készített felvételekkel. "Néprajz mozgóképen" (DVD kiadvány) (részlet) Néprajzi Múzeum, Budapest, 2001, FILM 254:

koktel
Magyar motívumok gyűjteménye

 

koktel
Kárpát-medence, térkép

 

koktel
Tájékoztató

 

koktel
Tájékoztató 2

 

koktel
A Motívumokról

 

koktel
Sujtásos zsinór –vonalak

 

koktel
Sujtás, zsinórdíszek

 

koktel
A rajz fokozatos fejlesztése

 

koktel
A legegyszerűbb alapformák

 

koktel
Kézi minták, síkformák rajzolásához

 

koktel
Kézi minta

 

koktel
Úrihímzés elemei

 

koktel
Színes úrihímzés részletek

 

koktel
Díszítő elemek színes hímzésekről (Erdély, Felvidék, Palóc vidék)

 

koktel
Szűrhímzés részletek

 

koktel
Különböző vidékek díszítő elemeinek összehasonlítása

 

koktel
Levélsorok tervezésekhez, térkitöltésekhez

 

koktel
Somogyi színes hímzés bőrkabátokról

 

koktel
Székely varrottasok díszítő-elemei

 

koktel
Kalotaszegi festett részletek

 

koktel
Torockói varrottasok részletei

 

koktel
Jász-kunsági varrottas díszítő-elemek

 

koktel
Kalotaszegi írásos díszítő-elemek

 

koktel
Kalotaszegi írásos varrottasok részletei

 

koktel
Kalotaszegi írásos részletek

 

koktel
Rátét képzés

 

koktel
Kivágott díszek bőrből, posztóból

 

koktel
Sárközi díszítő elemek

 

koktel
Sárközi főkötő díszek részletei

 

koktel
Sárközi varrott szegélyek

 

koktel
Sárközi díszek varrottasokról

 

koktel
Ormánsági színes varrott főkötő-dísz

 

koktel
Lyukacsos fehér varrottasokról

 

koktel
Receképzés vonalas rajzból

 

koktel
Keresztszemes varrottasokról

 

koktel
Buzsáki díszítés részletek varrottasokról

 

koktel
Különböző népies hímzések

 

koktel
A tervezés fokozatos fejlesztése

 

koktel
Matyó színes hímzés díszítő elemei

 

koktel
Matyó színes varrottas

 

koktel
Mezőkövesdi- matyó- díszítés
Kékfestő:
Magyarországon a 17. században honosodott meg a kékfestés. 1608-ban Lőcse, Eperjes, Késmárk és Igló közösen alapított kelmefestő céhet. Az ország középső és nyugati területeire – beleértve az egész Dunántúlt és a Duna–Tisza közét is – a bécsi központú Schön- und Schwarzfärber céh terjesztette ki hatáskörét. Később, a 18. században több város kivált ezekből a központosított szervezetekből és ott önálló céhek alakultak. Ebben az időben már szinte minden városban, sőt falvakban is működtek festőműhelyek, mert a kereslet a nyomott mintás kelmék iránt igen nagy volt. Többen ezek közül a mesterek közül igyekeztek az újabb eljárásokat is elsajátítani és felhasználni. A legkorábbi magyarországi évszámos kékfestő kelme 1783-ból, Körmöcbányáról való. A 19. század közepén már gyár jellegű kékfestő üzemek is működtek, mint Felmayer Antal szegedi üzeme, amit külföldi tapasztalatok alapján 1826-ban már gyárrá fejlesztett. Az ipari fejlődés következtében ez a manufakturális ipar hanyatlásnak indult. A kézi nyomást már a 19. század közepén háttérbe szorította a francia Perrot által 1834-ben feltalált, szakaszos működésű nyomógép, a perrotine használata. A falusi életforma változása, a városi ipari munkások "korszerű" viselete is megváltoztatta a régi szokásokat, csökkent a hagyományos viseletek iránti igény Magyarországon. Az I., majd a II. világháború utáni nagy nyersanyaghiány és a népviseletben bekövetkezett jelentős városiasodás tovább csökkentette ugyan a műhelyek számát, de még ma is többen foglalkoznak ezzel a mesterséggel.

 

Szerkesztés dátuma: szombat, 2011. március 5. Szerkesztette: Sándor Kinga Blanka
Nézettség: 43,908 Kategória: Magyar folklór » Kézművesség
Előző cikk: Kézművesség, Fazekasság Következő cikk: Ősi bútorunk, a szuszék


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: