A tiszai táncdialektus területén is feltűnnek a szabályozott, csoportos verbunk nyomai, bár itt a férfitáncok fő megjelenési formája a szabályozatlan, egyéni vagy csoportos előadás. Bodrogközben a verbunk mindkét fő változatát is táncolták, előadhatták rögtönzött szóló vagy csoportos formában, és kötött szerkezetűen is. A bemutató jellegű egyéni férfitánc legjellemzőbb motívumai a páros és egyes bokázók, valamint sűrű, nyolcadoló ritmusú csapásolók.
A rögtönzött, bokázó-sarkantyúzó-csapásoló férfi táncokból néhány helyen kialakult kötött verbunk a két világháború közötti folklórmozgalomnak, a Gyöngyösbokrétának köszönhetően maradt meg a hagyományban. Ilyen, Felső-Tisza-vidéki körverbunk helyi változatnak tekinthető a pusztafalusiak "sarkantyúsa". A "solo madar", "sarku raz", "marhanska", "bašistovska" néven emlegetett szlovák karéjverbunkok meglepő módon nem a tiszai, hanem leginkább a rábaközi verbunkokhoz hasonlítanak. E táncok esetében is az előtáncos, a "hejlegény" irányítja a tánc menetét.
