A Nagykunságban a történeti verbunk és a verbuválás emlékanyaga igen élénk, a verbuválás gyakorlatáról szóló egyik legutolsó, 1919-ből származó túrkevei adat is ehhez a vidékhez kapcsolódik. Győrffy István "Tánciskola dűlőúton" c. elbeszéléséből ismert Egres Kiss Lajos tánctudására a helyi hagyomány szerint a táncos katonatoborzás alkalmával figyeltek föl, s ettől kezdve Egres Kiss Lajos tagja lett a verbuváló táncos kommandónak. Leszerelése után tánciskolát indított a helyi fiataloknak, és a dűlőúton tanította őket táncolni.
A Túrkevéről előkerült verbunk valószínűleg a nagykunsági tánchagyomány egyik legszebb változata. A tánc meglepő egyezéseket mutat a Felső-Tisza-vidéki magyar verbunkokkal. Hasonlóan formált bokázó, lengető és cifra lépések jellemzik, motívumokat itt is díszíthetik csapásokkal. A hasonlóság alapján arra lehet következtetni, hogy mindkét verbunk típus átfogó, egész Alföldre jellemző verbunkstílust képvisel, amely a történeti verbunkok egységesítő hatására alakult ki.
