A régies tánchagyományú Szék egyik legreprezentatívabb férfitánca a sűrű tempó. Régebben az egyik félpár elején táncolták a legények a ritka tempóval összekapcsolva. Később már csak külön rendelésre járták a zenekar előtt kört alkotva. A sűrű tempót a faluban minden férfi tudta, de kevés kimagasló előadó egyéniséget tartottak számon.
A tánc kísérőzenéje hangszeres kanásztánc dallamokból áll, tempója a másutt ismert sűrű legényesekhez képet gyorsabb (Mm. negyed = 130-150). A sűrű tempó motívumkészlete viszonylag csekély, alapvetően két motívumtípust különböztethető meg: az együtemes dobogó–kopogó vagy lábszárkörző ún. pihenő figurákat és az általában kétütemes boka- és lábszárcsapó motívumokat. A rendszerint csapásoló záró motívumok befejező mozdulata következetesen az utolsó ütem zenei főhangsúlyára esik.
A csoportos előadás során a kétféle ponttípus szabályosan váltakozott. Ez a szerkesztésmód a koreográfiai folyamat állandó hullámzását, a pontok ABABAB... képletű váltakozását eredményezte, így a tánc hatásfoka végeredményben sohasem emelkedett. A hosszú, öt-hat perces táncolás a fiatalabb, a 20. század közepére legénysorba serdült nemzedékeknél volt gyakori, a 20-25 pont terjedelmű előadáshoz szükség is volt a motívumok gyakori ismétlésére és ciklikus visszatérésére.