Az ugrós tánctípus legfejlettebb változata az Alföld keleti, északkeleti peremvidékén található. "Oláhos", "oláhtánc", vagy "romántánc" néven tartották számon. Szórványos, de elég következetes előfordulása (Kállósemjén, Tyukod, Kék) a tánc korábbi, szélesebb elterjedtségére utal, de a 20. században már csak a pásztorok és a cigányok őrizték meg. Az oláhos általában szabályozatlan szerkezetű szóló férfitánc, de előfordulhat páros, vagy páros cigánytánc formában is. Legjellemzőbb motívumai a hármaslépés, a bokázó, a légbokázó, az ollós és a tapsos-csapásoló. A gyakran használt, bővített szerkezetű motívumok már az erdélyi legényesekhez való közeledését mutatják. Legközelebbi rokona a dél-alföldi oláhos és a szilágysági figurázó. Motívumai keveredhetnek a helyi cigány- vagy verbunk tánc lépéseivel.