Rábaköz egyik legjelentősebb régi stílusú tánca a dus. A dus nevét a régi magyar (de szláv eredetű) duska, vagy a német tusch szóból eredeztetik. A tánc többféle szerepkörben fordult elő: lehetett menettánc, kocsmai mulató tánc, vagy szórakozó tánc. A tánc formai sajátossága tekintetében megjelenhetett szóló férfitáncként, páros vagy csoportos táncként. Leggazdagabb formája a zenekar előtt járt virtusos szóló férfitánc, amely gyakran a legényavatás próbatételéhez kapcsolódott. Búcsúban a legények a falu különböző pontjain előadott körverbunk után az egyik helyről a másikra dussal vonultak. A nővel járt páros formái egyszerűbbek, inkább a dél-dunántúli ugróshoz hasonlítanak.
Az ugrós táncaink egyik legfejlettebb változatának számító dus motívumkészlete összetett és bővített motívumokból áll. A lépések között feltűnően nagy a hajdani porporciós gyakorlat emlékekét őrző páratlan ütemszerkezetű, 3/4-es és 5/4-es figurák száma. Kísérőzenéjét régies dallamok (pl. a Szélről legeljetek… sorkezdetű népdal), kanásztánc nóták (Házasodik a tücsök), vagy németes polka-szerű indulók adták.
