Az ugrósok helyi típusait, zenéjét, motívumkincsét gyakran alkalmazták marsként, azaz lakodalmi menettáncként is, és a két táncforma, az ugrós és a mars párhuzamosan marad fenn. Néhány helyen (Kalocsa-vidékén, Solt- és Tápió-vidékén) azonban a mars teljesen kiszorította az ugrós más formáit és önálló típussá vált. Zenéje is kicserélődött, kíséretéül főleg műzenei és idegen eredetű dallamokat játszottak. Egyes helyeken előfordult, hogy a legények a mulatság elején és végén marssal kísérték a zenészeket a tánchelyre, de a marsot igazából lakodalom alkalmával táncolták. A különböző helyszínek között a násznép menettánccal vonult végig a falun, olykor meg-megálltak, s ilyenkor a marsot helyben járták. A marsot a lakodalom végén a vendégküldéskor, s a másnapi hérészben is gyakran táncolták. Nemenként, korosztályonként elkülönülve járták, a férfiak – különösen a vőfélyek – megcifrázták, esetleg a menetiránynak háttal táncolták. A férfiak külön–külön, vagy vállfogással összekapaszkodva járták a marsot, a fiatalabb nők kis köröket, vonalakat alkotva kéz- vagy derékfogással adták elő. Az asszonyok önállóan, élénk kargesztusokkal, lakodalmi kurjongatásokat kiabálva táncoltak. A mars lépései egyszerűek, csak azokat motívumok tartoztak a tánchoz, melyek a haladást szolgálták, motívumváltozatai a térbeli variációk eredményei.