Az Országház nemzeti büszkeségünk, államiságunk jelképe, Budapest egyik legnagyobb, legszebb és legismertebb épülete. Otthont ad az Országgyülésnek és intézményeinek, ezért Parlamentnek is hívják. Úgy terül el a Duna parton, mintha mindig is ott lett volna, noha alig több mint száz éve épült.
Nemcsak látványa, mérete is tiszteletet parancsoló: 268 méter hosszú, 118 méter széles, alapterülete 17 ezer négyzetméter. Az épület központi eleme a kupola, amely összeköti a két szárnyat, a képviselőház és főrendiház egykori helyét. Fő homlokzata a folyó felőli oldalon van, a főbejárat viszont a Kossuth térről nyílik. A kupolacsarnokban őrzik a Szent Koronát és a koronázási ékszereket.
A magyar rendek elõször 1277-ben, Rákos mezején gyûltek össze, majd a budai várban, a török hódoltság idején pedig Pozsonyban üléseztek. Elõször II. József emeltetett saját székházat a magyar diétának, noha egyszer sem hívta össze. Ebben a budai országházban háromszor
találkoztak a rendek, majd ismét Pozsonyba költöztek. 1830-ban Pollack Mihály tervezett egy reneszánsz országházat, de ennek megépítését nem támogatták, mondván, túl költséges.
1844-ben nemzetközi pályázatot írtak ki, de a beérkezett pályamunkák eltûntek a szabadságharcban, Világos után pedig szóba se jött a diéta összehívása egészen 1861-ig, amikor a Nemzeti Múzeumban tanácskoztak a képviselõk, a fõrendek pedig a Lloyd-palotában.
A kiegyezés napirendre kerülésével sürgetõ lett a kérdés: az országgyûlés egy ideiglenes képviselõház építésére adott engedélyt, amely 90 nap alatt készült el 1865 õszén Ybl Miklós tervei alapján a Sándor, a mai Bródy Sándor utcában. Itt mûködött a törvényhozás 1902-ig, az Országház átadásáig.
1880-ben újra pályázatot hirdetett a diéta az állandó Országház megépítésére. A beérkezett 19 pályamunkából Steindl Imre barokk jegyeket is tartalmazó neogótikus tervét fogadták el.
A st1ust sokan magyartalannak találták, de az építész úgy védekezett, hogy nincs sajátosan magyar építészeti stílus, a gótika pedig alkalmas az országház eszmeiségének kifejezésére.
Az 1885-ben indult építkezésen 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. A kovácsoltvas kapukon, a kandelábereken, a freskókon, a szobrokon a kor legjobb magyar mesterei dolgoztak. A millennium évében, 1896. június 8-án már itt tartotta együttes ünnepi ülését a két tábla. Az Országházat azonban csak 1902. október 8-án vették használatba a képviselõk, az építkezés 1904-ben fejezõdött be.