1928. március 4., Budapest - 1989. február 12.
Karnagy, zeneszerző, Liszt-díjas (1973) érdemes művész (1985), a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa (1988).
Zenei tanulmányait 1944-46 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában zeneszerzés szakon kezdte Szatmári Géza és Hajdú Mihály növendékeként. 1946-50 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyképző, középiskolai ének- és zenetanárképző, valamint zeneszerzés szakán tanult.
1950-től 1954-ig a Magyar Állami Népi Együttes korrepetitora, majd karnagya volt. 1954-55 között a Belügyminisztérium Központi Művészegyüttes énekkar-vezető karnagya; 1955-1958 között öntevékeny ének és zenekari együttesek, így az OKISZ Központi Énekkar és Szimfonikus Zenekar vezetője. 1958-60-ban a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttes zenei vezetője; 1960-64-ben a Budapest Táncegyüttes zenei vezetője; 1964-85 között a Magyar Állami Népi Együttes énekkar alapító karigazgatója. 1986-ban alapította meg az Állami Énekkart (most Nemzeti Énekkar). A Kórusok Országos Tanácsának elnökségi tagja, a Liszt és a Kodály Társaság alapító tagja.
Karmesterként vendégszerepelt szinte a világ minden táján. Öt Hungaroton nagylemeze jelent meg. – M. kantáták, kórusművek, dalok, népdalfeldolgozások és tánc-kísérőzenék. Kórusműveivel öt alkalommal nyert tekintélyes díjat nemzetközi zeneszerzői versenyen (Arezzo: 1974, 1976, 1977, 1981; Montserrat: 1982).
