(Stachy, Csehország, 1917. január 19. – Budapest, 1982. augusztus 3.) zeneszerző, főiskolai és egyetemi tanár, hegedűművész.
Zenei tanulmányait a győri konzervatóriumban folytatta, majd 1939–42-ben a Zeneakadémián Kodály Zoltán vezetésével zeneszerzést, valamint Temesváry János növendékeként brácsát tanult.
Diplomája megszerzése után a pécsi konzervatóriumban tanított, majd 1949–78-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kamarazenét, zeneelméletet és hangszerelést oktatott.
1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusának hallgatója volt. 1959 után több alkalommal vett részt a darmstadti nyári kurzusokon. 1971 és '72 között ösztöndíjasként Berlinben élt.
1971–75-ig a Modern Zene Nemzetközi Társasága elnökségi tagja volt.
Korai művein Kodály hatása érződik. Az ötvenes évek végén stílust váltott, vélhetően széles körű kortárszenei tapasztalatai hatására.
Sírja a Farkasréti temetőben található. Sírverse: Zenéje égi azúr / ezér áldja az Úr. (Weöres Sándor)
