(1926 . július 25. Budapest – 1999 . október 20. Budapest) zenepedagógus, a zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt. Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten. 1953-tól a zeneművészeti főiskola tanára volt.
Foglalkozott dalok, kórusművek és oratóriumok szövegeinek fordításával is. Dalokat, kórusműveket írt Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Arany János, József Attila, Weöres Sándor verseire, valamint Shakespeare szonettjeire.
Két táncjáték, A halálra táncoltatott lány balladája és a Szerenád is az ő nevéhez fűződik, ez utóbbit külföldön is bemutatták. Feldolgozott walesi, skót és angol népdalokat is.
Főbb művei: Oboaszvit (1957), Orgonaszvit (1957), Orgonaverseny (1962), Adj már csendességet! (1971), A vízrenéző (1972-73), Járkálj csak, halálraítélt (1978).
