(Budapest, 1920. január 30. - Budapest, 1966. június 29.) zeneszerző.
Járdányi Paulovics István fia. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1936–42 között Kodály Zoltán (zeneszerzés) és Zathureczky Ede (hegedű) irányításával. Ezzel párhuzamosan a tudományegyetemen néprajztudományt hallgatott, ahol 1943-ban szerzett doktorátust. Rövid ideig zenekritikusként működött, 1946-ban a Zeneakadémia tanára lett, ahol 1959-ig tanított népzenét. Ezután főleg a népzenekutatásnak szentelte idejét. 1948-tól az MTA népzenekutató csoportjának munkatársa, ebben a minőségben rendszerezte és szerkesztette a Magyar Népzene Tára I. (1951) és IV. (1959) kötetét. 1964-ben Budapesten a nemzetközi népzenei kongresszuson tartott előadást Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében címmel. 1952-ben és 53-ban Erkel-díjas, 1954-ben Kossuth-díjas lett.
Irásai: A kidei magyarság világi zenéje (disszertáció, 1943); Hangnemtípusok a magyar népzenében (Zenetud. Tanulm. I. 1953); The Determining of Scales and Solmisations in Hungarian Mus. Folklore (Studia Memoriae B. Bartók sacra, 1956); Über Anordnung der Melodien und Formanalyse in der Gregorianik (Acta Ethnographica, 1959); Magyar népdaltípusok I–II. (Bp., 1961); Bartók und die Melodieordnung (Studia Musicologica, 1963); A zene és a mai társadalom (Kortárs, 1963. 10. sz.); A zene a Nyugatban (Muzsika, 1966. 5. és 6. sz.); A népzene Bartók művészetében (Muzsika, 1966. 2. sz.). – Irod. Rajeczky Benjamin: J. P. (Jahrbuch f. Deutsche Volkskunde, 1966); Kodály Zoltán: J. P. (Studia Musicologica, Bp., 1967).
