(Lugos (Románia), 1926. február 19.) magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazenetanár.

Műveinek a kortárs magyar és nemzetközi hangversenyélet, zenemű- és hanghordozókiadás repertoárjában elfoglalt meghatározó helye és mindezek kritikai visszhangja, továbbá koncert- és tanári felkérései, valamint a számos rangos magyar és nemzetközi elismerés alapján a legismertebb és legelismertebb, a magyar és nemzetközi zeneművészetre közvetlenül, illetve tanítványai és követői útján gyakorolt hatását tekintve pedig valószínűleg a legjelentősebb magyar komponista Bartók óta Ligeti György mellett.

Zenei tanulmányait 1940-ben Temesváron kezdte: a Bartók-tanítvány Kardos Magdánál zongorát, Max Eisikovitstól pedig zeneszerzést tanult. A II. világháborút követően költözött Magyarországra. A Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Veress Sándor és Kadosa Pál tanítványa volt, valamint Weiner Leónál tanult kamarazenét. 1951-ben a zongora és kamarazene tanszakokon, 1955-ben pedig a zeneszerzés tanszakon szerzett diplomát. 1957 és '58 között Párizsban Marianne Steinnél tanult, továbbá Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit látogatta.

1958-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított, majd az Országos Filharmóniánál korrepetítorként dolgozott. 1967-től a Zeneakadémián zongorát, majd kamarazenét tanított.

1971-től egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretében.

1986 és 1993 között már csak alacsony óraszámban tanított a Zeneakadémián.

1993-ban a Berlini Wissenschaftskolleg felkérésére a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott két évig.

1995-ben egy évet Bécsben töltött, mesterkurzusokat tartott a Bécsi Konzerthausban és komponált.

1996-tól két évig Hollandiában dolgozott, mivel meghívást kapott a Sociéte Gaviniés-tól, a Hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburgtól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől.

Újabb berlini munka után 1999-ben Franciaországba utazott, ahol két évig dolgozott az Ensemble Intercontemporain, a Párizsi Conservatoire, a Cité de la Musique és a Festival d´Automne á Paris felkérésére.

2002-ben a házaspár Franciaországban telepedett le.

1987-ben a Müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti Akadémia tagja lett, 2001 óta pedig az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tiszteletbeli tagja.

Koncertjein rendszeresen feleségével, Kurtág Márta zongoraművésszel együtt lép fel. Műveit világszerte játsszák.

Díjak, elismerések

• Erkel Ferenc-díj (1954, 1956, 1969)
• Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj (1984)
• Kossuth-díj (1973, 1996)
• Érdemes művész (1980)
• a francia Arts et Lettres tiszti rangja (1985)
• a monacói Péter herceg Alapítvány zeneszerzői díja Grabstein für Stephan és Double Concerto c. műveiért (1993)
• Herder-díj (1993)
• a hamburgi Freiherr-vom-Stein Stiftung díja (1993)
• az Accademia Lincei Roma Feltrinelli-díja (1993)
• Ausztriának az európai komponisták számára kiírt Állami-díja (1994)
• az Ernst von Siemens Alapítvány zenei nagydíja (1994)
• az Európai Fesztiválok Egyesületének Denis de Rougemont-díja (1994)
• Ausztria "Österreichisches Ehrenzeichen" díja (1998)
• Tudományért és Művészetért érdemérem Berlinben (1999)
• John Cage-díj New Yorkban (2000)
• Hölderlin-díj a Tübingeni Egyetemtől (2001)
• Hazám-díj (2002)
• A 40. MIDEM-en (Cannes) Classique 2006 Special Award elnevezésű életműdíjat vehetett át 2006-ban.