WINTERL JAKAB
(1739-1809)
Az ausztriai Eisenerz-ben született 1739. április 15-én.rvos, kémikus, botanikus. Sokoldalú tudós kutató professzor, aki orvosként kezdett, majd miután Mária Terézia kibővíti a kart, a Nagyszombati Egyetemen a kémia és a botanika nemzetközileg is ismert magyarországi nagyságai közé emelkedett. Orvosi diplomát Bécsben szerzett. Már ott kitűnt a kémia iránti érdeklődésével. Egy ideig a felső-magyarországi bányakerület orvosa lett Selmecbányán, 1769-ben azonban a nagyszombati egyetem új orvoskarára nevezték ki a kémia és botanika professzorává. A királynő az egyetemet áthelyezi Budára majd később Pestre Winterl Jakab mégis kitartóan végezte munkáját, az iskolaalapító,kitartását dicséri azon tanítványainak sora akik az ő keze alól kerülnek ki, mint az első magyar kémikus nemzedék. Kitaibel Pál, Schuszter János, Than Károly, a Magyar Chemiai Folyórat megalapítója és az újvegytani intézet építésének kezdeményezője. Lengyel Béla a tankönyvíró, Winkler Lajos, a szenvedélyes kutató, Bugarszky István, Szokolky László,Müller Sándor, Gróh Gyula, Schulek Elemér, Bruckner Győző, Buzágh Aladár, Erdey-Grúz Tibor. Könyveik, írásaik megtalálhatóak polcainkon.
1771-ben teremtette meg Magyarország első botanikus kertjét. A botanikus kert már kezdettől fogva az orvos - és gyógyszerészképzés segítése mellett feladatának tekintette a hazai flóra kutatását.
Világszerte ismertté vált kémiai kutatómunkát végzett. 1784-ben, amikor az általa megalkotott első magyarországi természettudományi társulat elnöki megnyitóját tartotta, az elektromosság és a kémia kapcsolatát vizsgáló kísérleteiről számolt be. A dualisztikus kémiai rendszer magyarországi meghonosítójaként 1784-ben közzétett elektrokémiai vizsgálataival már az akkumulátor elvi lehetőségét vetette fel. Jelentős ásványvízelemzéseket folytatott és az ammóniának az egyik vegyületét Winterliának nevezte. Ez a világ egyik legelső elektrokémiai műve.
1800-ban kiadott főművében ezt a gondolatot folytatta tovább, s a kémia egész rendszerét az elektrokémiára építette fel, több évvel megelőzve ebben Berzeliust. A kémiai analitikában is több érdekes eredményt ért el, így Ő figyelt fel először a "rodános vasreakcióra". A pontosságra való törekvése vezette azonban tévútra. Észrevette, hogy minden vegyszerben megtalálja több-kevesebb mennyiségben ugyanazt az anyagot. Úgy hitte, hogy ez az anyag valamilyen különleges hatású elem (ún. andrónia). Évekig folyt világszerte a vita e fölött a megfigyelés fölött, míg ki nem derült, hogy ez az andróniának nevezett anyag nem más, mint szennyezés.
Munkái
Dissertatio inaug. medica proponens in flammationis theoriam novam. Bécs, 1767.
Specimen medicum exhibens synopsim reptilium emendatum cum experimentis circa venena et antidota reptilium austriacorum. Bécs. 1768.
De metallis dubiis. Bécs, 1770.
Systema artis pharmaceuticae in novo Tyrnaviensi laboratorio quotannis experimentis demonstrandi. Nagyszombat, 1772.
Systematis chemici ex demonstrationibus. Nagyszombat, 1773.
Flora Tyrnaviensis. Nagyszombat, 1774-48.
Index horti botanici Tyrnav. Nagyszombat, 1775.
Methodus analyticus agrarum mineralium. Bécs és Buda, 1781. (2. kiadás. Nagyszombat, 1784.).
Monatliche Früchte einer gelehrten Gesellschaft in Hungarn. Brachmonat 1784. Pest, 1784.
Index secundus horti botanici Universitatis, quae Pestini (Név nélkül), Pest, 1788. (Nagyszombat, 1802.)
Die Kunst, Blutlauge und mehrere zur Blaufärberei dienliche Materialien im Grossen zu bereiten und solche zur Blaufärberei anzuwenden. Bécs, 1790.
Über das Brownische System. Buda, 1798.
Prolusiones ad chemiam seculi decimi noni. Buda, 1800. (Accessiones novas ad chemiam saeculi decimi noni. Buda, 1803. Címlap nélkül.)
De aqua soteria thermarum Budensium. Buda, 1804.
Darstellung der vier Bestandtheile der anorganischen Natur... Jéna, 1804.
