Geleji Sándor


Geleji Sándor

(Nagykikinda, 1898. május 17. – Budapest, 1967. november 3.) kohómérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja, a képlékenyalakítás elméletének nemzetközi szinten is kiemelkedő művelője.

Technikai jellegű tehetsége már gyermekkorában kiderült, egy ifjúkori találmánya kapcsán levelet váltott Edisonnal. Felsőfokú tanulmányait a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán végezte, ahol kitűnő minősítésű vaskohómérnöki oklevelét 1926-ban szerezte meg. A Magyar Rézhengerművekben kapott állást, majd 1935-től a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozott, 1939-től főmérnökként. Emellett már 1940-től tartott magántanári előadásokat a soproni Főiskolán, 1946-tól pedig tanszékvezetőnek nevezték ki. 1949-ben, amikor megalapították a Nehézipari Műszaki Egyetemet bánya- gépész- és kohómérnöki karral, Geleji leköszönt a csepeli fémműben betöltött igazgatói állásáról azért, hogy teljes erejével az oktatásnak és a kutatásnak szentelhesse magát. A soproni Kohógéptani Tanszék 1952-ben költözött Miskolcra, aminek a neve 1954-ben Miskolci Egyetem Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszékre módosult – ezzel is jelezve a kiszélesedett szakmai tevékenységet. Még Sopronban kezdeményezte a fémalakító kohásztechnológus szak létesítését, ami aztán Miskolcon teljesedett ki. Az új tanterveket, a szak programját ő maga dolgozta ki. Teljesen új, korszerű tananyagot alakított ki, amelyhez csatlakozóan tankönyvek, szakkönyvek és egyetemi jegyzetek sora készült el. Vezetésével tanszékén az oktatás mellett széles körű tudományos kutatómunka bontakozott ki.

Tudományos munkássága rendkívül szerteágazó volt, felölelte a fémek képlékenyalakításának egész területét. Pályakezdésekor elsősorban a hengerlés erő- és teljesítményszükségletének problémái foglalkoztatták, de érdeklődési köre már korán a képlékenyalakítás egyéb szakterületei irányában is szélesedett. Először a rúd-, drót- és csőhúzással, majd a varratnélküli csőgyártás kérdéseivel folytatta kutatásait. Foglalkozott a szabadalakító és a süllyesztékes kovácsolás elméleti alapjaival, valamint a kalapácsok, a hidraulikus és a mechanikus kovácssajtók üzemtani kérdéseivel. A képlékenyalakítás módszereivel foglalkozó tanulmányainak kidolgozása közben felismerte a közös jelenségeket, és egyre inkább kialakult benne egy, a közös vonásokat magába foglaló, egységes kép. Ennek nyomán keletkezett az 1966-ban megjelent, A fémek képlékeny alakításának elmélete című könyve. Minden könyve nagy szakmai figyelmet kapott, sokat külföldön is kiadtak (még Japánban is). Összesen 125 szakcikket írt, amik hazai és neves külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg.

Nemzetközileg is elismert tudományos tevékenysége elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1950-ben levelező, majd 1954-ben rendes tagjává választotta. Oktatás- és tudományszervező munkáját az állam is elismerte: 1951-ben és 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Külföldön is ismerték és elismerték munkásságát: a németországi Bergakademie Freiberg díszdoktora, a Lengyel Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja volt.


Szerkesztés dátuma: szombat, 2010. február 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,682 Kategória: Tudósok, feltalálók
Előző cikk: Ganz Ábrahám Következő cikk: Haar Alfréd


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: