1907. október 13. Nagyvárad-1986. május 24. Budapest

Kitüntetései: 

Kossuth-díj - 1952.

Érdemes Művész - 1951.

Kiváló Művész - 1953.

SZOT-díj - 1981. - Majmunka szerepéért (Huszárik Zoltán: Szindbád)

Férjei: 

Kovács Károly - színész - 1929 - 1940 (?)

Kolczonay Ervin - filmrendező - 1941 (?) - 1945

Bakay Lajos színész - 1949 - 1956 (együttélés? - a házasság nem bizonyított)

Lajtos Árpád - ny. katonatiszt - (1957 - 1986) Dayka halála miatt lett öngyilkos

Édesanyja, Elek Veronika egyszerű parasztlány Jánossal kötött házassága, amely oly sűrű gyermekáldással járt, mégsem volt boldog. Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere volt ismerte mindenki Nagyváradon. A fészekaljnyi Dajka gyerekből azonban csak néhányan érték meg a felnőttkort, de azok is milyen kalandok és veszedelmek közepette.

"Egy nap, családom tagjai, magamat kivéve, mind megkapták az akkoriban igen elterjedt spanyoljárványt. Ágynak estek. Kenyérkereső nélkül maradt a népes família. Így álltam be újságárusnak. Nem panaszkodhatom, vették is tőlem a járókelők a lapokat, miután megtudták, hányan szorulnak rá a keresetemre. Megtanított az utca színpada a mozgásra, az önkifejezésre, az emberismeretre, aminek a színipályán mind jó hasznát vettem. De annyiban hasonló volt ez a foglalatosságom a színészi szerepléshez, hogy rikkancsi minőségemben, nem dicsekvésképpen mondom, egész Nagyváradon népszerű lettem. Megismertek, megszerettek."

A hétesztendős kislányka szőke kis fejével addig-addig bámult befelé a nagy kávéházi ablakon, hogy egy este behívták maguk közé, sőt székkel kínálták a kis rikkancs-gyereket. Az asztaloknál azután Emőd Tamás, Ady "holnapos" fegyvertársa, sőt, némelykor maga a Csucsáról "beszabaduló" Ady Endre is szóra méltatta, beszélgetett vele. Esténként apjára (a színház balettmesterére) hivatkozva, titokban be-belógott az előadásokra a nyitott hátsó ajtón keresztül és, vagy hátul a díszletek takarásában, vagy a sötét színházi karzat lépcsőiről nézte a színpadon zajló eseményeket.

Hetényi Dömény Elemér hívta fel a Kolozsvárott élő Janovics Jenő figyelmét a semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató nagyváradi színésznőjelöltre, a kis Dajkára, sőt a vizsgaelőadásra is elhívta őt most már végleg megkezdhette színpadi karrierjét Kisdajka (igen Kisdajka, mert mindenki így hívta a kis vézna, csupa temperamentum kislánykát). "Kolozsvárhoz kötött az első felnőtt-szerződésem. Nagy protekció kellett hozzá, mert még alatta voltam a szerződéshez megállapított korhatáron. De Janovics Jenő .ezt is elintézte. Ma már talán dicsekvésnek hangzik, ha elmondom, hogy engem már 13-14 éves koromban el akartak vinni Nagyváradról, a legkülönbözőbb színtársulatok direktorai, ahogyan Kolozsvárról is. A felfedezés egyébként kölcsönös volt. Úgy értem, hogy ott fedeztem fel én is magamnak a színház valódi gyönyörűségét. Csoda jó dolgom volt. Hogy mást ne említsek, a nagyhírű Szentgyörgyi Pista bácsi kedvence és állandó partnere lettem, az akkor újult életre támadt színművekben. Soroljam? Sárga csikó, Falu rossza, Piros bugyelláris." Egy év múlva - tizenöt éves korában- Sümegi Ödön staggione társulatához szerződik szubrett-primadonnának Janovics tanácsára, ez volt színésznői pályafutásom legkeményebb esztendeje aztán a következő évben Janovics visszaszerződtette színházához, szintén, mint szubrett-primadonnát.

Később Kolozsvárról Miskolcra kerül, ahol megismerkedtett férjével, aki szintén ott színészeskedett. Kovács Károly és Dayka Margit ezután sokáig egy színházban játszott, hol Miskolcon, hol Szegeden, hol pedig később Budapesten. Házasságot mégis csak később, 1929. augusztus közepén kötöttek. A miskolci szerződtetést megelőzően egy nyáron át Magyarországon játszott. Kolozsvárról Horváth Árpád, a Nemzeti Színház ifjú rendezője hívta Magyarországra, Hódmezővásárhelyre 1927 nyarán, ahol vendégként rendezett a Nyári Színkörben. Horváth Árpád fővárosi Nemzeti Színházbeli szerződéssel is kecsegtette, de még mielőtt megérkezhetett volna a hivatalos válasz Budapestről, megjelent Kolozsvárott a Réti színházi ügynökség két vezetője, Réti György, és Réti István és "lecsapták" a Nemzeti kezéről Kisdajkát.

Első házasság- Kovács Károly 

Az 1928-29-es évadot tehát már Szegeden, a Városi Színházban töltötte kedvesével, Kovács Károllyal együtt. Fellépett egyebek közt a "Szép Heléná"-ban, ahol az ugribugri Orestes szerepét formálta meg, valamint a "Csárdáskirálynő"-ben, ahol viszont Stázit játszotta. Miskát vendégművészként Rátkai Márton, az ismert pesti sztár adta. Az előadást sokan megtekintették, az akkori szakma kiválóságai közül is. Számításba veszi ekkor Kisdajkát a Szegedre látogató Beöthy László éppúgy, mint Jób és Roboz urak a Vígszínházból. Sőt, a Vígszínházban már konkrét szerződéstervezet várta a következő évadra. Tanácstalan, mert miközben vágyik Pestre játszani, ugyanakkor jól érzi magát Szegeden is.

Pestre kerülésének Jób Dániel és Roboz Imre, a Vígszínház igazgatói megnézték Kovács Károlyt Szegeden a "Tábornok"-ban és másnap megbeszélésre hívták és Pestre szerződtették. Ekkor került fel Dajka is Pestre. Az 1929-30-es évad tehát a Dayka-Kovács házaspár számára már a Vígszínházban folytatódik. Az első darab, amely Dayka pesti kiugrásának számít "Két lány az utcán" című Emőd-Török-komédia volt. A premier kapcsán felfigyelt játékára szinte a teljes színházi sajtó. "A kis tiszta lány - írja Pünkösti Andor, "Az Újság" hasábjain - jött, látott és győzött. Aranyos, fiatal, bájos és tehetséges. Pillanatok alatt oldotta meg a naivakérdést".

Dayka Margit összetűzésbe került Jób és Roboz direktorokkal, az 1929-1930-as évad végén. A Magyar Színház kezdett ezek után tárgyalásba bocsátkozni Dayka Margittal, aki csak az esetben akart odaszerződni, ha kétszázötven estét biztosítanak neki a szezonra. Ez olyan súlyos feltétel volt, hogy a Magyar Színháznak le kellett mondani a kétségkívül tehetséges naiváról. Dayka Margitot és Kovács Károlyt végül is a Belvárosi Színház szerződtette. Évát, a kis gépírólányt játszotta a Belvárosi Színházban, Faragó Sándor és László Aladár "Egy lány, aki mer" című komédiájában. Játszott a következő évadban bemutatásra került Szép Ernő "Aranyóra" című érzelmes színművében is. Számára ez volt az első Szép Ernő-darab, amelyet számos követett még, de először volt partnere Gózon Gyulának is. Ugyancsak 1931-ben mutatta be a Belvárosi Színház Indig Ottó "A torockói menyasszony" című színpadi játékát. Az előadásnak és a filmnek is köszönhetően a torockói népviseletben ábrázolt, és róla készült fényképfelvétel sokáig elkíséri őt, mondhatni, a háború előtti időszak egyfajta Dayka-imázsát adva. Ráadásul a darab az évad egyik legnagyobb közönség- és kasszasikere, az egy szezon alatt elért száznegyven előadásával. Hogy ebben mennyi szerepet játszott az elvesztett országrészek iránti ragaszkodás, azt nem lehet konkrétan lemérni. Hozzá kell tenni azonban azt is, hogy Dayka művészetét nem határozta meg soha a pillanatnyi politikatörténet. Sem az 1945 előtti időszakban, sem azután! Ösztönös zsenialitása és mélyről fakadó, alapvetően vallásos szeretete révén művészete sohasem illusztrálta a napi politika, helyenként szélsőségessé váló mozgását. Humanizmusa, és inkább népszeretetnek nevezhető hazaszeretete ösztönösen is a jó ügyek mellé, a magyar nép alapvető érdekei és az emberi méltóság védelme mellé állította, még akkor is, ha ennek ára volt, következménnyel járt.

A Nemzetiben 

A Nemzeti Színház élére kerülő dr. Németh Antal kevésbé ismert tehetségeket szerződtet: Olthy Magda, Gobbi Hilda, Major Tamás, Berky Lili, Gózon Gyula. stb. névsorba eleinte Dayka Margit neve is beletartozott Németh Antal listáján, még 1935-ben. Daykát azonban érvényes szerződés kötötte akkor más produkcióhoz, így az első fellépésre csak 1936 tavaszán kerülhetett sor a Nemzetiben. Kosztolányi Dezső fordításában került színre Karl Zuckmayer cirkuszi témájú színműve, a "Kristóf Katica", amelynek női főszerepét játszotta. Partnerei voltak Rajnai Gábor, Jávor Pál. A premier maga igen látványos sikert hoz, talán a vártnál is nagyobbat. A bemutató második szünetében ugyanis az előadást megtekintő József főherceg és Anna főhercegasszony lelkesültségükben kinyilvánították óhajukat, hogy személyesen szeretnének gratulálni Dayka Margitnak. 

Még ment a Nemzetiben Zuckmayer darabja, amikor a Vígszínházban már Szép Ernő "Szívdobogás" című színművének próbájára járt be. A női főszerepet, Sebes Évát, a mozgásművész-tanárt adta Dayka, a Somló István alakította pszichoanalitikus partnereként. Dayka ezúttal is remekelt.

A Dayka-féle paraszti keménység. 

Molnár Ferenc "Liliom"-át 1937 tavaszán tűzte műsorra Bárdos Artúr a Művész Színházban. A premier: 1937. április 23. volt. Dayka számára a darab nem ismeretlen, Kolozsvárott, Nagyváradon játszotta már. A "Liliom" Julikájában, magából a városban élő figurából varázsolta a nézők elé a paraszti keménységet, míg a soron következő darab, Bibó Lajos "Eszter" című színművének címszereplőjeként már eleve paraszti környezetből indult. Másik parasztdráma, amelynek úgyszintén a női főszerepét játszotta hibátlanul igazinak bizonyult. 1937 elején mutatta be a Vígszínház, a kolozsvári író, Kós Károly 1936-ban írt drámáját - az 1437-39-es erdélyi parasztfelkelés mártírhalált halt vezéréről: Budai Nagy Antalról. 

Dayka mítoszok közül is az egyik legnevezetesebb, a Móricz Zsigmondhoz fűződő barátsága. "Fiatal színésznő korom óta az ország különböző tájairól, hol innen, hol onnan, leveleket kaptam valakitől. Az aláírást azonban sehogy sem tudtam kisilabizálni. Furdalta az oldalamat a kiléte, mert rendkívül érdekes dolgokról számolt be roppant élvezetes stílusban. Ennek ellenére azt gondoltam, valami kelekótya vándor az írójuk. Egyszer az egyik levélben azt közölte: szeretném látni magát a Kismadárban. De ekkor már készültünk a darab bemutatójára. Ennek a napja, 1940. november 29-e, annyiban is nevezetes volt, mivel ezzel a bemutatóval nyitotta meg kapuját Pünkösti Andor Madách Színháza. Az egyik próbára bejött Móricz Zsigmond, az író, és ajándékkal kedveskedett a színészeknek. Szokása szerint nem virágot hozott, hanem dedikált könyveit. Nekem is átnyújtott egyet, és abból ismertem fel végre ismeretlen levélíróm aláírását. Ettől kezdve sokat beszélgettünk. Legtöbbször az utcán: hol ő kísért haza engem, hol én őt."

Film szerepei 

Első filmszerepe Piri mindent tud-ban, egyben első filmfőszerepévé is vált, ahol Pirit, a Bognár feleségét játszotta Páger Antal, Gózon Gyula, Rátkai Márton partnereként. 1938 végén egy rövid közjátékká vált utazás ébresztette rá, hogy másutt nem tud filmet és színházat csinálni csak itthon. Találkozott ekkor a magyar emigráció számos prominens képviselőjével, színházi emberekkel, írókkal épp úgy, mint egyszerű dolgos kétkezi magyarokkal. Érdekesen alakult a filmhez való viszonya. Kamerák elé először 1932-ben áll, a "Piri minden tud" című filmben, és 1945-ig tizenhét filmet forgatott. Jobbára évente két filmet. Ezt egyes szakértők afféle jelenlétnek minősítik, filmiparbeli jelenlétnek, ugyanis vannak szép számmal olyan színésznők ekkoriban, akik évente jóval több filmet is forgatnak. Nem minden szerepet vállalt el, és amit elvállalt azok között is akadt, ennek ellenére "nézhetetlenül rossz" film. A szerelmi láz cíű film férfifőszerepet Csortos játssza, az a Csortos, akivel a színházban nap, mint nap évődnek egymással, már hosszú évek óta. Csortos karcos szavai őt is megtalálták már több ízben, amit Dayka eleinte igen hevesen kikért magának. De Csortos nem gazsulált, nem kereste soha senki kegyét, ám a Kisdajka paprikás természete, katonás önérzete tiszteletet váltott ki belőle. Nagyvonalú engesztelő ajándékokkal halmozta el, kompenzálva az általa okozott rossz percekért. Az öregedő színész respektálta a Kisdajka önérzetes személyét, és őszinte, szívből fakadó játékát egyaránt. Csortos köztudottan megvetette aktuális filmes munkaadóit, ám a "Szerelmi láz" esetében a Kisdajka kedvéért, és a közös játék lehetőségéért lemondott erről a morgolódásáról is, sőt ambiciózus módon, az öregedő bohóc szerepében, élete egyik kimagasló alakításával járult hozzá a film korabeli sikeréhez.

A háború alatti színházi kasszasikerek jelentékeny hányada kapcsolódik a - jobbára csak itthon elkülönített és kissé lenézetté váló - könnyűműfaj egyes alkotásaihoz, amelyek szereposztásában rendre ott találni Dayka Margit nevét is. Az 1941-es nyár egyik legnagyobb sláger-darabja a könnyű nyári szórakoztatásra termett "Becskereki menyecske", amelynek főszerepében látjuk viszont Daykát "piros bácskai mesekosztümben", az "ifjú Rózsa Sándor-i, hajdúsági, bajuszpedrőillatú sex appel-jével" megjelenő Jávor Pállal, aki méltó partnere a "virítóan mosolygó Daykának" - mondta Egyed kritikájában. Jávor-Dayka szerelmetes kettősét többen hasonlították egy Kriza-meséhez. 1942-es év háborús nyarán ismét Erdélyi Mihály bűvöletében élt Pest és Buda, és a zajos sikerben ismét komoly részt vállalt Dayka Margit is. 1943 februárjában egy Vaszary János bohózat főszerepében látni viszont. "Udvarolni felesleges". 1943 áprilisában, mint Hanne Schal lépett fel a "Henschel fuvaros"-ban az Új Magyar Színházban.

1943-ra a szellemi közéletet is elnehezítő, politikai színtéren zajló, német mintájú háborús demagógia némileg kifulladt. Sok művész, köztük számos színházi ember keveredett akkoriban a politika ragacsos, de annál divatosabb hálójába. Dayka ezekben az években tudatosan került minden politikai megnyilvánulást, és bár kedvelt színésznő, megválogatta filmszerepeit, színházon kívüli megmozdulásait. Sokan később mégis szemére vetik, hogy együtt örült például Móricz Zsigmonddal, Zilahy Lajossal, Kolozsvár és Erdély közel húsz év után történő visszatérésekor. Sőt Kiss Manyi, Tőkés Anna, Titkos Ilona, Zilahy Irén mellett Fényes Alizzal közösen erdélyi népviseletbe öltözve felléptek Kolozsvárott a visszatérés díszelőadásán. Mindezt persze nem politikai meggyőződésből tették, hanem a hazai föld és a szülőföld újbóli egyesülése feletti határtalan öröm kifejeződéseként. A háború jelentős változásokat hozott magánéletében is. Nem igazán beszélt szívesen soha ezekről az időkről, pedig őt is érték személyes veszteségek, családi tragédiák. Egy nap a nagy terű, drága fenntartású lakásából is el kellett jönnie, kisebbre cserélte. Ekkoriban költözött Lovag utcai lakásába, ahol tulajdonképpen élete végéig élt. Mindene elégett az ostrom alatt. Kevéssé ismert tény, hogy embereket bújtatott a vészidőkben és élelmet szerzett sokaknak, kihasználva saját népszerűségét.

1945 őszén a Medgyaszay Színpad vígjáték-felújításán, a "Válóok" főszerepében bolondozik estéről estére, cserfes, kissé esetlen, nagyon is szemtelen, de mindig talpraesett kedves kis fruskát alakítva. 1945 késő őszén némi csönd vette körül.

A Vígszínházban, az 1947-ben műsorra került "Három nővér". Mezey Mária volt Mása, Olga Gombaszögi Frida, míg Natalja Ivanovnát az ifjú Ruttkai Éva alakította, Dayka Margit pedig a legifjabb nővérként, Irinaként mutatkozott be. 1947-48-as évad első, szeptemberi bemutatóján, egy másik nevezetes vígszínházi előadásban is játszott, Saroyan "Így múlik el az életünk" című színművében. 1948-ra minden megváltozik. A Vígszínház Nagymező utcai újjáéledése körül nehézségek támadtak. A Belvárosi Színházat vezető Bárdos Artúrt eltávolították igazgatói posztjáról, az államosítás 1949. szeptember 1-jén elérte színházainkat. Ám az átalakulás iránya már korábban megmutatkozott, épp a "Vitézek és hősök" bemutatója és "spontán sikere" kapcsán. A gyárakból is kirendelt "vattanézők" töltik fel a sorokat.

1952 februárjában került sor az "Út a tanyákról" bemutatójára, azután egy másik Sarkadi-mű, a "Szeptember" is színpadra került 1955-ben. A művek nem tartoznak Sarkadi legjobb darabjai közé, inkább a kor szükségleteinek kielégítésére jó példák. Már maga a cselekmény rabul ejtő ennyi év távlatából is: az ingadozó középparaszt, annak kulákszármazású, visszahúzó felesége, és egy mindent tudó falusi párttitkár, valamint annak öntudatos parasztlánya körül zajló dráma, mondjuk úgy nem teljesen életszerű szituációk megjelenítése, nagy és nehéz feladat elé állították a szereplőket. Daykát is megviselték a nehéz próbák, az azonosulás a szerepbeli kulák-asszonnyal. Ennek az időszaknak a megkoronázásaként sorra részesült olyan díjakban, kitüntetésekben, amelyek emelték szakmai presztízsét is. Az Érdemes Művész és a Kiváló Művész cím odaítélése közötti időszakban megkapta a kor legmagasabb kitüntetését, a Kossuth-díjat is.

Az egyik legemlékezetesebb filmes alakítása a Makk Károly rendezte "Liliomfi"-ban Kamilla szerepe volt, amelyet korábban már színpadon is játszott. Dayka életművének, és a pálya 1945 és 1956 közötti korszakának egyik legfontosabb és legjelentősebb alakítása ez az ötvenes évek egyik legemberségesebb filmjében játszott groteszk vénkisasszony szerepe. "Én sem vagyok már, aki voltam, megváltoztak az emberek is körülöttem" - nyilatkozta a filmfelvételek kapcsán. A színpadon egyébként Rivers-orrot ragasztott magának, a groteszkség kellő hangsúlyozására.

Az 1945 és 1956 közötti korszakának talán legjelentősebb színpadi alakításai közé tartozik a lengyel Gabriela Zaporska "Dulszka asszony erkölcse" című, komédia és középfajsúlyú színmű között mozgó játékának címszerepe. Dulszki úr magát jámbornak álmodó hitvese valójában egy örök nyárspolgár, akiben a zsarnokság lappang. A darab körül diplomáciai bonyodalom is támadt akkoriban, mert a budapesti lengyel nagykövetség tiltakozását fejezte ki a klasszikusnak számító lengyel szerző "kicsúfolása" miatt és letiltották a további előadásokat, ám mindezek ellenére a darab betiltásáig példátlan siker volt.

Az 1956 utáni időszak jelentős személycserékkel kezdődött a hazai színházak életében. A forradalom idején "exponált" személyek lecserélése hetek alatt lezajlott. Bár az igazi felelősségre vonás inkább a forradalmat követően fél-egy év elteltével kezdődött csak el. A Madách Színház ugyan megmaradt, de elkerült onnét Horvai István, és többek között Dayka Margit is. A Jókai Színház élére viszont az a Simon Zsuzsa kerül, aki annak idején Dayka 1945 utáni első nagy sikerét, a "Vitézek és hősök"-et rendezte. Ő hívta, és Dayka ismét ment. 1963 márciusában, került sor az Egri István rendezte Tersánszky Józsi Jenő komédia, a "Kakuk Marci szerencséje" előadására, ahol a boszorkaszerű Csuri mama bőrébe bújt. Csuri mama (Dayka) és esetlen leánya (Hacser Józsa) kettőse, az ószeres dal, és ahogy ez a felejthetetlen duó ezt előadta. Ezt a bohócpárost szélesítette trióvá egy napsütötte világnézetű naplopó alakításával Peti Sándor.

Az új férj - Lajtos Árpád 

Nagyon egyszerűen éltek utolsó férjével Lajtos Árpáddal, akivel tulajdonképpen még a fronton ismerkedett meg. Dayka, Kiss Manyi és a kolozsvári színész Andrási Márton járták akkoriban a frontot. Életet vittek a szomorú katonák egyhangú életébe, messze a hazától. Jány Gusztáv hadseregparancsnok Lajtos Árpádra bízta, hogy gondoskodjék a frontszínház színészeiről. Margit és Árpád azonnal egymásba szerettek, bár Dayka akkor még a filmrendező Kolczonayval élt együtt. De nem sok idő jutott a fronton az érzelmekre, ugyanis a szovjet áttörés idején, 1943 januárjában már hazaküldték a művészeket. Bár Margit igazából még nem akart menni. Aztán egyszer találkoztak csupán a háború alatt, amikor Jány hazaküldte jelentéstételre Horthyhoz Lajtost. Azután 1956 karácsonyáig nem látták egymást. 1945-ben Kolczonay elhagyta az országot, s vele Margitot is. Az ötvenes években pedig kollégájával, Bakay Lajossal élt együtt egy ideig. Lajtosról azt hitte meghalt a háború során. Nem tudta, hogy a háború után 3 évvel, 1948-ban hazajött az orosz fogságból. Akkor igazolták is, ám Lajtos öröme nem tartott soká. Hamarosan egy koncepciós perben tizenkét évre ítélték a szovjet-fronton betöltött magas vezetői tisztsége miatt, mint "háborús bűnös Horthysta" tisztet. Beszélhetett ő a szovjet fogságáról, hiába, ismét bűnhődnie kellett egykori szerepvállalása miatt. Büntetése alól 1956 őszén szabadult. Lajtos testvérei továbbra sem mondták meg Margitnak, hogy Árpád tulajdonképpen él. Kiszabadulása után nyomban a földalattinál kellett elhelyezkednie. Onnan, a munkából hívta fel Margitot karácsony este. Dayka mindent félretéve, bordó tréningruhában rohant érte akkor éjjel. 1957-ben esküdtek meg. Árpád három idegen nyelven beszélt ragyogóan, értett a filozófiához, nyelvészethez, irodalomhoz, és mégis először segédmunkásként, később műszaki fordítóként tudott csak elhelyezkedni. Dajka sohasem szégyellte, hogy egy egyszerű "melós" a férje. Minden társaságba elvitte magával. Lajtos egyébként rendkívül intelligens, művelt, és olvasott ember volt, akivel minden szerepét, irodalmi élményét megbeszélte Margit.

1961 karácsonyán került sor Maeterlinck "Kék madár"című darabjának bemutatójára a Jókai Színházban. A Nagyanyót alakító Dayka Margithoz, és a Nagyapót megformáló Gellért Lajoshoz fűződik az előadás egyik legpoétikusabb jelenete.

A klasszikus Dayka szerepek

1966 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok idején egy a színészi játékot és a vele egyenrangú énektudást szem előtt tartó "Háry János"-t hoztak létre a Dóm téren. A főbb szerepekben Melis György (Háry), Tompa Sándor (Francia király - Tompa utolsó szerepe is egyben) és Dayka Margit (Császárnő). Tájszólásban beszélő, pattogó felséges ténsasszonyánál (magyar paraszti képzeletben élő királyné) élőbb császárnőt lelni maga Kodály sem tudott.

1967 februárjában Örkény István "Tóték"-ja került bemutatásra a Thália színpadán, amelyet a Kortársban megjelent kisregénye alapján maga a szerző dramatizált. A premier nem robbant nagy szenzációként. Pedig Dayka alakítása rövidesen részévé válik a hazai színháztörténet egyik fontos pillanatát jelentő előadásnak. 

Osztrovszkij "Vihar" című drámájának Kabanova szerepét játszotta többek között Simon Zsuzsa (Az őrült asszony), Polónyi Gyöngyi (Varvara), Somogyváry Rudolf (Tyihon), Keres Emil (Órásmester), valamint első férje Kovács Károly (Gyikoj) partnereként, az 1967. októberi bemutatón a Thália Színházban. A "Vihar" először 1941-ben, majd 1954-ben került színre, mindkét esetben a Nemzeti Színházban. Nehéz volt a példaképét jelentő Tőkés Anna Kabanovája után meghódítani a nézőket, de Dayka Margitnak ez teljes mértékben sikerült. "Hangja, tartása, sugározta a konok belső erőt, és ennek az erőnek a tudatát. Olyan, amilyennek Dobruljov látta: "a különleges szabályok és babonás szokások egész világát építette fel magának, amely mellett a zsarnokság egész bornírtságával áll ki." Még a fiánál erősebb jellem sem szegülhetne ellen" - írja Kürti László kritikájában a Film, Színház, Muzsika hasábjain.

A hatvanas évek Dayka filmjei 

A nagy film és tévés szerepek továbbra is kimaradtak életéből, bár olykor-olykor teremtődik lehetőség egy-egy kiugróan jó alakításra is. 1958-ban játszik a Ranódy rendezte "Szakadék"-ban, az igazi áttörést azonban Zolnay Pál "Hogy szaladnak a fák" című filmje hozta meg, ahol Kiss Manyi és a fiatal Iglódi István a partnerei. Kiss Manyi és Dayka játékának ereje, hajlama és érzékenysége a groteszkre tette emlékezetessé az elmúlásról, a vidék elmagányosodásának veszélyeiről, az öregségről szóló történetet. A másik Dayka játékától megemelt történet, a korán elhunyt Rényi Tamás rendezte "A völgy" című film. Ám a nagy film- és tévészerepek még hátravannak, azzal együtt is, hogy 1967-ben, a filmkritikusok nemzetközi tanácskozásának ünnepélyes zárófogadásán a legjobb női alakítás díját kapta, a "Változó felhőzet", és a "Hogy szaladnak a fák" című filmekben nyújtott epizód-alakításaiért. 

Korábban már, a hatvanas évek elején kirajzolódott egyfajta fekete felleg körülötte. Aztán a hatvanas évek második felében már vannak olyan évei, amikor úgy érzi, rendkívüli művészetét nem becsülik meg kellőképpen, tehetségét. 

1970 őszén tehát Szegeden, egykori sikerei színterén, a kőszínházban vendégszerepelt, több darabban is. Például a süket nagynénit alakította a "Nem élhetek muzsikaszó nélkül"-ben, ám a legérdekesebb talán Giraudoux színműve, a "Chaillot bolondja", amely akkor Vass Károly rendezésében "Párizs bolondja" címen került műsorra. A hetvenes években nyugdíjasként többször is szerepelt a Madách Színházban. Thornton Wilder "A házasságszerző" című darabja alapján készült a "Hello, Dolly" című musical. A Lengyel György rendezte előadás utolsó kurta jelenetében belépett a színre egy pártában maradt öreg menyasszony, a kissé habókos Miss Flora. Dickensi főkötőben, régimódi esküvői ruhát, és menhelyi hálóköntöst ötvöző öltözetben is csupa szív. Ő Dayka Margit. Gogol Szakonyi Károly által színpadra írt "Holt lelkek" című művét ugyancsak Lengyel György rendezte a Madáchban 1976 decemberében. Haumann Péter Csicsikov, Márkus László Szobakevics és Dayka Korobocska, a földbirtokosnő, aki holtabb lelket alakít, mint elhalálozott jobbágyai. 1977 nyarán a Várszínház udvarán egy árnyékszerep várta, inkább Remenyik Zsigmond iránt érzett olthatatlan tiszteletének volt köszönhető ez a szerep, a játék maga ugyanis furcsa és kissé sikerületlen kísérlet maradt. Dayka ezúttal is megmutatta, miképpen lehet továbbfejleszteni egy szerepet, a megírt figura hús-vér asszonnyá formálásával. Játszik a Majmunkában (1971) amiért megkapta a magyar filmkritikusok díját. Játszott a Szindbádba, kimagasló filmszerepe volt a Makk Károly rendezte "Macsakjáték" (1972).

Jelentős egyéb film-, és tévés szerepei 1970-1980 között

Igazi és hamisítatlan Dayka-alakítás látható Asztalos István a "Fekete macska" (1972) című tévéjátékában. 

Anna nagynénit játszotta a Révész György rendezte Goda Gábor regényéből készült a "Volt egyszer egy család" (1972) című filmben.

Iglódi István rendezte 1976-ban a "Négy feleség fogságában" című tévéjátékot, mely Palotai Boris "A szürkezakós és a Mama" című novellájából készült.

Játszik a Bors néniben, ami ma is repertoár darabja a Kolibri Színháznak, Bors néni szerepét ma Molnár Piroska játsza.

Öreg színésznőt alakított Sándor Pál "Herkulesfürdői emlék" (1976) című filmjében, Lázár Mária, Carla Romanelli, Kútvölgyi Erzsébet, Pécsi Ildikó, valamint Garas Dezső, Kern András, Patkós Irma, Temessy Hédi, és Margittay Ági partnerekén.

Gaál István "Legato"-jában (1978) pedig Amálkát, a szélütött öregasszonyt, valamint a "Kedves szomszéd" (1979) címszereplőjét a kedvesen esetlen, balek Ida nénit elevenítette meg a kamerák előtt.

A "Társkeresés Nr. 1463" (1980) című varázslatos tévéjátékot Mihályfi Imre rendezte. Főszerepben a megöregedett, különc és zsörtölődően, mogorván kedves Szindbád, Páger Antal, akit oly nagy kegyelettel, és nem kevés iróniával temet el a megőszült, kissé bolondos pótnagymama, Dayka Margit, és a kis unokát alakító Czinkóczi Zsuzsi.

A "Legato", "A tettes ismeretlen", a "141 perc A befejezetlen mondatból" című filmek operatőreként dolgozott együtt Dayka Margittal Illés György

Dajka Margitra mondták rá sokan, hogy különc. Minden előadás előtt két órával bezárkózott az öltözőjébe. Ilyenkor aztán jaj annak, aki zavarja. Csak a szerepére akart koncentrálni. S ebben minden zavarja. Az is, ha pályatársai közül valaki bekopog hozzá, vagy egy másiknak aznap sápadtabb az arca. Különc módra tiszteli a színpadot is. Valahogy úgy, ahogy a hívő az oltárt. Egyik régen halott színészkollégájáról, akit a legtehetségesebbnek tart, felháborodottan meséli, hogy ez az ember képes volt kézmosás nélkül színpadra lépni. Szavából érezni, hogy ezt szentségtörésnek, engesztelhetetlen véteknek, bűnnek tartja. Különc. Aztán, amikor Kossuth-díjat kapott, annak pénzjutalmát az utolsó fillérig szétosztotta. Nem tűrte, hogy környezetében olyan valaki legyen, aki szűkölködik, amikor nála terített az asztal. Karitatív alkat volt azokhoz, akik bajban voltak. Azokkal melegszívű és adakozó volt. Feletteseivel szemben azonban kíméletlenüI igényes volt. Csak annak engedelmeskedett, akit mint embert is elismer. A világirodalom egyik klasszikus íróját például azért nem olvasta többet, mert úgy hallotta, hogy egy másik, nagy írónak, aki bajban volt, nem segített, amikor tehette volna.

Szerepeivel hihetetlenül nehezen vajúdott. Vitatkozó színészként ismerték. Ingerülten harcolt kollégával, rendezővel, íróval és igazgatóval egyaránt. Minden színpadon elhangzó mondat mögött az igazságot, a valóságot kereste. S addig nem nyugodott, míg ízekre nem szedte a figurát, így aztán lassan dolgozott. Meg-megállt a próbákon, és újrakezdte. Külső szemlélőnek úgy tűnt néha, már-már akadályozza az összmunkát, amikor aztán egy kitűnő megoldásával ő lendítette előre a próbafolyamatot.

1985 tavaszán influenzás lett. Úgy tervezte nyáron Izraelbe megy vendégszerepelni, de egészségi állapota ezt az utazást már nem tette lehetővé. Tavasztól fogva ugyanis már állandósult betegeskedése, rendszeres hőemelkedéssel bajlódott, nem tudott aludni, belső fájdalmakkal küzdött. Környezete reumára gyanakodott, de amikor Kincses Veronika elintézte, hogy vizsgálatokat végezzenek rétegfelvételek is készültek. Az orvosnő ráírta egy papírra, hogy "cc", vagyis carcioma. Erről Lajtos is tudomást szerzett. Később a baj szívgyengeséggel párosult, ami miatt alig tudott lábra állni. Tele volt áttételekkel. Árpád, amíg tudta otthon ápolta, de 1986 májusának első hétfőjén kórházba kellett vinni.

Ruttkai Évával, aki szintén abban a kórházban feküdt, együtt sírtak. Margit egyszer csak legyintett egyet, s annyit mondott: "Egye meg a fene az egész színészetet, csak tudnék kimenni a fürdőszobába!" 

Férje, Lajtos Árpád az utolsó napokban is mosolyogva, türelmét, nyugalmát soha el nem veszítve igazította meg Margitka feje alatt a párnát, lábán a takarót, és csendben, bölcsen, nyugtatóan mindig azt mondta: "nemsokára hazamegyünk". A ravatalnál Sinkovits Imre búcsúztatta a színésztársak nevében.

Dajka Margit utóélete 

A Magyar Televízió portréfilmet sugárzott róla: Mestersége színész címmel (riporter Molnár Gál Péter, 1984. január 25.). Rendeztek "Dayka Margit Emlékkiállítást" 1987-ben, a Fészek Művészklubban, amelyet Szigethy Gábor nyitott meg. Később, egy másik rá emlékező portréfilm is készül 1991-ben életéről, munkásságáról, amelyben megszólalt Fábri Zoltán, Makk Károly, Gaál István, a pályatársak közül pedig Tolnay Klári, Pataky Jenő, Simon Zsuzsa, valamint többek közt Kútvölgyi Erzsébet, Horváth Teri is. Dayka Margit Művészeti Alapítvány jön létre. Születésének 100.-dik évfordulója alkalmából emlékestet rendeztek a budapesti Kolibri Színházban 2007. október 13-án, ahol színész- és bábszínészképző stúdió működik, amely nevében is őrzi a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész örökségét. A megemlékezésre művészek, a színésznő egykori kollégái kaptak meghívást, akik olyan történeteket mondtak el, amelyek szorosan kapcsolódtak Dayka Margit személyéhez.