Ivánka Csaba (Budapest, 1948. április 17. – Budapest, 1996. június 4.) magyar színész, rendező.
Művészi munkájára nagyfokú igényesség, elmélyültség volt jellemző, amely szerencsésen párosult az új iránti fogékonysággal, integrációs képességekkel, kreatív sugallatokkal, esztétikai - etikai tartással, s feddhetetlen emberséggel. - Sokirányú tehetsége alkalmassá tette hatalmas prózai szerepek elmélyült megformálására, s nagy énektudást igénylő kimagasló zenés színházi alakításokra egyaránt. - A színház egésze érdekelte, ezt jelzik dramaturgiai munkái, s mindenekelőtt igazi alkotóközösségeket teremtő rendezései.
Nagy ívűnek ígérkező művészi pályáját törte derékba tragikusan fiatalon, 48 éves korában bekövetkezett halála.
1996. június 13-án, nagy részvét mellett, több százan kísérték utolsó útjára Ivánka Csabát, a Nemzeti Színház fiatalon elhunyt, nagytehetségű színész-rendezőjét, a Farkasréti Temetőben.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát 1973-ban Vámos László osztályában végezte el. A színházrendező szakon Ádám Ottó tanítványa volt, ahol 1987-ben fejezte be tanulmányait.
A Bartók Színház, majd a Szolnoki Szigligeti Színház művésze. Mint vendég, a Radnóti Színpadon, az Arany János Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban is szerepelt. 1982-től 1996. június 4-én bekövetkezett haláláig a Nemzeti Színház színész-rendezője volt.
Emellett szövegírója volt a Kőműves Kelemen és az Óceán című rockoperáknak.
Testvére: Ivánka Mária, sakkozó, nemzetközi nagymester, kilencszeres magyar bajnok.
Főbb szerepei
- Hlesztakov, Gogol: A revizor
- Lipitlotty, Csokonai: Karnyóné
- Szellemfi, Szigligeti: Liliomfi
- Valentin, Shakespeare: A két veronai
- LOthar gróf, Oscar Straus: Varázskeringő
- Lucentio, Shakespeare: A makrancos hölgy
- Orin, O'Neil: Amerikai Elektra
- Vojnyicev, Csehov: Platonov
- Lucifer, Madách: Az ember tragédiája
- Ulysses, Shakespeare: Troilus és Cressida
- Candide, Voltaire: Candide - prózai és musical változatban is
- Énekes, Kertész Ákos: Huszonegy
- Göncöl Pál, Kertész Ákos: Családi ház manzárddal
- Ádám-Jézus, Balogh-Kerényi: Csíksomlyói passió
- Péter, Shakespeare: Romeo és Júlia
- Csubakov, Csehov: Háztűznéző
- Bíró, Ben Jonson: Volpone
- Valér, Hubay Miklós: Tüzet viszek
- Tudós, Madách: Az ember tragédiája
- 8. esküdt, Reginald Rose: Tizenkét dühös ember
- Borgia főpap, Németh László: Gelilei
- Torda, a táltos, Szörényi-Bródy: István, a király
- Lanzalo Gobbo, Shakespeare: A velencei kalmár
- Don Gusman de Hübele, Beaumarchas: Figaró házassága
- Teiresziász, Szophoklész: Antigoné
- Júdás, Schwartz-Green-Tebelak: Godspell
- Vackor, Shakespeare: Szentivánéji álom
- Cervantes-Don Quijote, Leig-Wasserman: La Mancha lovagja
- Magyarországi látogató, Németh László: Széchényi
Főbb rendezései
- Horváth Péter: Kamarambó, a senki fia
- Petőfi Sándor: A helység kalapácsa
- Valéry: A lélek és a tánc
- Mrozek: Ház a határon
- Csokonai: Karnyóné szerelme
- Sultz Sándor: Barátaim, kannibálok
- Remenyik Zsigmond: Kard és kocka
- Kovács Attila-Asztalos János: Szellőjáró köpönyeg
- Dosztojevszkij: Egérlyuk
- Dunai Ferenc: Párhuzamos pofonok
- Határ Győző: Elefántcsorda
- Szép Ernő: Kávécsarnok
- Tamási Áron: Tündöklő Jeromos
- Bródy Sándor. A tanítónő
- Shakespeare: Othello
Zenekari tagságai
- Topó Neurock Társulat /1982-92/
- Topó Hungarock Trupp /1994-1996/
Kitüntetések
- 1986-ban Rajz János-díj
- 1988-ban Jászai Mari-díj
- 1995-ben Tamási Áron-díj
Emlékezete
Az emlékére 2000-ben létrehozott alapítvány kuratóriuma évente Ivánka Csaba-díjat adományoz.
