(1905, Budapest - 1945, Szovjetúnió)
Szobrász. Sokgyermekes munkáscsaládból származott. Ötvösinasként kezdte pályáját, majd felszabadulása után három évig Mátrai Lajos és Simay Imre növendéke volt az Iparművészeti Iskolán.
1928-ban szerepelt először a Nemzeti Szalonban egy férfifej-tanulmánnyal. 1935-ig sok kiállítás résztvevője. A 30-as évek elején bekapcsolódott az illegális mozgalomba. Plaketteket és szobrokat mintázott a Vörös Segély részére a sütőmunkások sztrájkja alkalmából. 1932-tõl 1934-ig megszakításokkal ösztöndíjasként Rómában tartózkodott. Tagja volt az 1934-ben alakult Szocialista Képzőművészek Csoportjának. 1935-ben családjával együtt a Szovjetunióba emigrált. 1936-ban Frunzéban (Kirgizia) telepedett le, és az ottani kormánypalota részére dombormű-sorozatot tervezett. Fontos szerepe volt Frunze város arculatának kialakításában.
Kora szocialista törekvésű szobrászatának egyik legtehetségesebb képviselője. A görög és egyiptomi művészet tanulmányozásán át jutott el egyéni, a modern magyar szobrászatot képviselő stílusához. Jelentősebb hazai művei Fiatal munkás; Ülő Munkás; Mongol tavasz; Séta a természetben; Önarckép (1927-29 között); Tékozló fiú (1930); Határnéző; Ismeretlen ló; Illegális plakettek; Szabadság (1933-34). Művei a Magyar Nemzeti Galériában, magángyűjtőknél és a frunzei múzeumban vannak.
