festő
(Arad, 1910. szeptember 21.–Nagybánya [Baia Mare, RO], 1991. szeptember 4.)
1943-44: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Szőnyi István. 1968: Román Kulturális Érdemrend I. fokozat. Bár 1944-től véglegesen Nagybányán telepedett le, művészete nem kapcsolódik a kolónia hagyományaihoz. A szürrealizmussal és expresszionizmussal rokon szemlélettel a művészi groteszk formanyelvén dolgozott föl társadalmi témákat. Kompozíciós műveket, tájképeket és karakteres portrékat festett olajban és temperában. Művészetét az állandó újrakezdés és kísérletezés jellemzi. Műveiben jelentkező humora a groteszk helyzetképeken túl hirtelen szürrealista látomássá, döbbenetesen találó társadalomkritikává változik át. Úgy tudja a helyit, a napi aktualitásnak látszó jelenetet átlényegíteni, hogy a jelenséghez, a művészi általánosításhoz jut el. 1975-től nyaranként a » szárhegyi alkotótáborban dolgozott, melynek "örökös tagja" volt.
Mesterei: Szőnyi István.
Egyéni kiállítások
1947, 1955, 1958, 1969, 1974, 1980, 1983 • Nagybánya
1964 • Bukarest
1965 • Marosvásárhely
1981 • Szatmár
1981 • Korunk Galéria, Kolozsvár.
Válogatott csoportos kiállítások
2002 •„Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
2007 • Magyar művészek – magyar művészet Erdélyben, Vármegye Galéria, Budapest
2011 • XX. századi erdélyi magyar festők a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményéből, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely.
