Budapesten születtem, érzékeny, a saját világában élő kisgyerek voltam (vagyok). Hogy nyitott szemmel járjak és észre vegyem az apró szépségeket, csodákat, erre a szüleim tanítottak meg. Ezen kívül az olvasás szeretetére is. Már egész kisgyermek korom óta szerettem rajzolni. Leginkább grafikázni.
Általános iskolában rajzversenyt nyertem. 1992-ben érettségiztem Kőbányán, a Szt. László Gimnázium rajz szakán. Sajnos azonban ez a szak nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Olyan tanárunk volt, aki mellett csak elbizonytalanodtam, nem előre haladtam, hanem hátra. Semmi pluszt nem kaptam tőle, a négy év alatt saját magamból éltem, de ez kevés volt ahhoz, hogy felvételizhessek akár a Képző,- akár az Iparművészeti Főiskolára. Emberi alakot azóta sem tudok rajzolni.
Ezek után elszakadtam a rajztól, a képzőművészettől. Dolgozni kezdtem. Néha azonban olyan erős volt bennem a vágy az alkotásra, hogy megszületett néhány jobb grafikám. Párhuzamosan verseket, novellákat kezdtem írni.
Aztán belecsöppentem a számítástechnikába. A PC mindennapi munkaeszközöm lett. Felfedeztem az Adobe PhotoShop grafikai programot. Azóta is ezzel dolgozom. A képeim nagy része is így készült. Azonban a grafikázást sem hagytam abba.
Mostanában realistább képeim mellett született néhány „misztikusabb” is.
Általában tompább, sötétebb színekkel dolgozom.
Külön öröm volt számomra, amikor A Budapesti Nevelő 1998/2. számában illusztrációként megjelent pár grafikám. Ráadásul még ebben az évben én terveztem a Fővárosi Pedagógiai Intézet, -akkori munkahelyem- karácsonyi üdvözlőlapját. Szeretnék ezen az úton tovább haladni, fejlődni, gyarapodni és a képeim által megtalálni a saját belső harmóniámat.
