(Kézdimartonos, 1924. március 7.– Kolozsvár, 1982. augusztus 11.) erdélyi magyar festő, grafikus.
Kézdimartonosi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi tanulóévei után 1950-1956 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1960–1982 között ugyanott volt tanár. Kolozsváron élt és alkotott, de soha nem lett hűtlen szülőföldjéhez. Tájképművészetében a Nagy Istvánra utaló hagyományokat folytatta. Előszeretettel művelte a pasztelltechnikát. 1957-től több erdélyi városban szervezett kiállítást. Banner Zoltán szerint Forró Antalt a székely festőiskola jelentős művészegyénisége.
A Hétben, 1973-ban ars poeticának beillő vallomást tett:
„Művészet akkor jöhet létre, ha az alkotóban megvannak mindazok a tulajdonságok, amelyek munkájához elengedhetetlenül szükségesek, ha van mondanivalója és hozzá tehetsége, hogy ezt maradéktalanul ki is tudja fejezni, ha kellő élettapasztalat van mögötte, és a kifejezőeszközökkel a legteljesebben tud bánni. A művésznek szüksége van társadalmi körülményekre: alkotószabadságra és az ehhez elengedhetetlen anyagi ösztönzésre. Alkotóművész csak az lehet, aki képes felismerni saját képességeit, s megvan az ereje ahhoz, hogy szembeszálljon, ha kell, az előtte álló akadályokkal, és makacsul kitartson meggyőződése mellett. Ezért némely művészt olykor az idő, az utókor helyezi a megfelelő helyre.”
Egyéni kiállítások
1983 – Korunk Galéria, Kolozsvár
1999 – Városi Múzeum, Kézdivásárhely (lányával, Forró Ágnessel)
2005 – Gy. Szabó Béla Galéria, Kolozsvár
2009 – Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
Csoportos kiállítások
2000 – Miklóssy Gábor növendékei, Vigadó Galéria, Budapest
2008 – Kolozsvár, Takács Galéria állandó tárlata, Százhalombatta
2009 – Barabás Miklós Céh 80 éves jubileumi tárlata, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
