Horthy Béla


Horthy Béla

(Mezőkaszony, 1869. február 4. – Budapest, 1943. február 10.) magyar festő, a nagybányai művésztelepen az első kiállító művészek egyike.

 

Előbb jogot végzett, utána Münchenben és Nagybányán tanult rajzolást és festést Hollósy Simonnál. Párizsba is ellátogatott. A nagybányai művésztelep tagjaként plein air szemléletű alakos tájképeket, életképeket festett. Szobrászattal is foglalkozott. 1897–98-ban és 1901-ben dolgozott Nagybányán. 1905–10 között országgyűlési képviselő volt a Függetlenségi Párt színeiben (a tenkei kerületet képviselete). A Tanácsköztársaság megdöntése után 4 hónapos börtönbüntetésre ítélték. A festést soha nem hagyta abba, számos alakos kompozíciót alkotott nagybányai stílusban, jó kompozícióteremtő képességgel bírt. A II. világháború idején Budapesten érte a halál. 1891-től volt kiállító művész Budapesten, majd Nagybányán. 1916-ban a Nemzeti Szalonban, 1921-ben az Ernst Múzeumban vett részt csoportos kiállításokon. Számos képet vásárolt tőle a Szépművészeti Múzeum.

 

Műveiből 

Búcsú

Lópatkolás

Őszi napsugár

Felolvasás (olaj, vászon, 120x160 cm)

Menyecske (1942; olaj, rétegelt lemez, 61 x 41 cm)

Járőrök a Hargitán (olaj, vászon, 64x90 cm)

Bevonuló huszárok (olaj, vászon, 124x180 cm)

Férfi képmás (1942; olaj, vászon; 54X40 cm)

Ádám és Éva (1942; olaj, vászon, 115x140 cm)

Ülő nő (1942; olaj, vászon, 60x42 cm)

Napraforgók (1942; olaj, vászon, 62x48 cm)

Négyesfogat (1942; olaj, vászon, 113x140 cm)

Pásztorok imádása (1942; olaj, vászon, 118x154 cm)


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. szeptember 11.
Nézettség: 1,138 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Hornyik Zoltán Következő cikk: Horváth János


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: