(Mezőkaszony, 1869. február 4. – Budapest, 1943. február 10.) magyar festő, a nagybányai művésztelepen az első kiállító művészek egyike.
Előbb jogot végzett, utána Münchenben és Nagybányán tanult rajzolást és festést Hollósy Simonnál. Párizsba is ellátogatott. A nagybányai művésztelep tagjaként plein air szemléletű alakos tájképeket, életképeket festett. Szobrászattal is foglalkozott. 1897–98-ban és 1901-ben dolgozott Nagybányán. 1905–10 között országgyűlési képviselő volt a Függetlenségi Párt színeiben (a tenkei kerületet képviselete). A Tanácsköztársaság megdöntése után 4 hónapos börtönbüntetésre ítélték. A festést soha nem hagyta abba, számos alakos kompozíciót alkotott nagybányai stílusban, jó kompozícióteremtő képességgel bírt. A II. világháború idején Budapesten érte a halál. 1891-től volt kiállító művész Budapesten, majd Nagybányán. 1916-ban a Nemzeti Szalonban, 1921-ben az Ernst Múzeumban vett részt csoportos kiállításokon. Számos képet vásárolt tőle a Szépművészeti Múzeum.
Műveiből
Búcsú
Lópatkolás
Őszi napsugár
Felolvasás (olaj, vászon, 120x160 cm)
Menyecske (1942; olaj, rétegelt lemez, 61 x 41 cm)
Járőrök a Hargitán (olaj, vászon, 64x90 cm)
Bevonuló huszárok (olaj, vászon, 124x180 cm)
Férfi képmás (1942; olaj, vászon; 54X40 cm)
Ádám és Éva (1942; olaj, vászon, 115x140 cm)
Ülő nő (1942; olaj, vászon, 60x42 cm)
Napraforgók (1942; olaj, vászon, 62x48 cm)
Négyesfogat (1942; olaj, vászon, 113x140 cm)
Pásztorok imádása (1942; olaj, vászon, 118x154 cm)