Györök Leó György


Györök Leó György

(teljes nevén Györök Leó György) (Pápa, 1847. április 2. – Budapest, 1899. december 15.) magyar tájképfestő, grafikus, a párizsi kommün magyar résztvevője. 

A tengerészeti akadémiát Ruméban végezte. Ezután egy évig Angliában (Cardiffban) élt, ahol tanítással és festéssel kereste kenyerét. Innen Párizsba került, hol három esztendeig az École des Ponts et Chaussées, az École des Beaux-Arts és a Sorbonne előadásait hallgatta. Az 1870. évi francia forradalom (a köztársaság kikiáltása) és a város ostroma véget vetett Györök tanulmányainak: beállt franctireurnek. Később, amikor a Kommün ügye rosszra fordult, Györök a védelmére sietett: egy pár hét alatt törzskari kapitány, majd Párizs kulcsának: a Porte Maillot és környékének tüzérparancsnoka és egy zászlóalj őrnagya lett. Egy éjjel, úgyszólván az ellenség orra előtt egy fedett üteget állíttatott fel és reggelre kelve az ellenség ütegeit szétszórta, két nap múlva pedig egy hatalmas támadását is visszaverte, a Kommün a rommá lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásról lemondott Endes generális helyére. Később a Kommün utolsó mentsvárának, az általa megerősített Montmartre-nak lett parancsnoka. A Kommün leverése után fogságba került, két ízben agyonlövésre ítélték és csak az utolsó pillanatban menekült meg a haláltól. Halálos ítéletét gályarabságra változtatták. A pihenő gályarab című rajza képet ad szenvedéseiről a fogságban. Azután az «Aube» transzport-hajón a bresti hadi kikötőben négy hónapig sínylődött 900 társával, akik közül a negyedik hónap végén már csak 300 maradt életben, a többiek elpusztultak. A bresti kikötőből - kalandos módon megszabadulva -, 1871 végén visszatért Magyarországra és mint mérnök, az itt működött belga vasútépítő társaságnál dolgozott mindaddig, míg a csőd következtében a munkát abba nem hagyták. Ezután 1874 végéig a magyar államvasutaknál volt alkalmazásban, majd Fiuméban nyelvtanárként működött. Györököt mint festőt leginkább a tenger vonzotta. Motívumait a legszívesebben a magyar tengerpartról vette. Illusztrációkat készített, régészeti cikkeket írt és kisméretű adriai képeivel a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban kiállításokon szerepelt. Öngyilkos lett.

 

Megjelent írása 

Grammatica metodica della lingua ungherese (Fiume, 1880).

 

Emlékezete  

Hagyatékából a Műcsarnok 1900-ban emlékkiállítást rendezett.

Néhány képe az Magyar Nemzeti Galériában van.


Szerkesztés dátuma: hétfő, 2012. szeptember 10.
Nézettség: 1,239 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Győri Zsolt Következő cikk: Gyulai Líviusz


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: