Czencz János


Czencz János

(Ostffyasszonyfa, 1885. szeptember 2. – Szekszárd, 1960. január 12.) festő.

 

Czencz János festőművész nevével és műveivel a század elejétől kezdődően találkozunk a legnagyobb budapesti kiállítások katalógusában, szerepel a fontos lexikonokban: Művészeti Lexikon (Éber), Budapest 1933; Bénézit: Dictionnaire critique documentaire des peintres, sculpteurs, dessinateurs et graveurs, Paris 1949-1950; Művészeti Lexikon, Budapest, 1965, stb. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának archívumában óriási cikk-anyag gyűlt össze Czencz János neve mellett.

1885. szeptember 2-án született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1907 - 1912. között, mestere Edvi Illés Aladár, Hegedüs László, Zempléni Tivadar volt. 1908-ban már kiállított a Műcsarnokban, 1913-ban pedig a Műcsarnok téli tárlatán a "Tükör előtt" című képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban "Fekvő akt" című képéért Rudits-díjat kapott. A Tanácsköztársaság idején - mint ahogy Kós Lajos: A Tanácsköztársaság képzőművészeti kultúrája című művében (Budapest, 1959) írja, - a gödöllői volt királyi kastély művésztelep céljaira való átengedését Czencz János is kérte.

1920-ban "Marcella" című képéért megszavazták részére a Képzőművészeti Társulat nagydíját, 1921-ben Benkő díjat kapott. Az 1928-ban Fiuméban rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa bronz érmet, 1934-ben pedig Balló Ede díjjal jutalmazták. 1935-ben zsűrimentességet kapott. A sok, országos kiállításon való szereplése mellett sor került egyéni kiállításaira is Pécsett (1925, 1959), Szombathelyen (1927), Budapesten (1929, 1935, 1936), Szekszárdon (1955, 1968, 1986), hogy csak néhányat említsünk. Hosszú évtizedekig Budapesten volt az otthona, a régi katalógusok név- és címjegyzékének jóvoltából ismerjük is e címeket (Peterdy u. 39., Százados úti művésztelep 22.). A második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti műtermét felváltotta a haláláig otthont adó Báta községben berendezett műterme és lakása. 1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az Alsóvárosi temetőben nyughelyét a Pásztor János szobrászművész alkotta síremlék jelzi.

Műveit számos bel- és külföldi magángyűjtemény mellett múzeumok őrzik, például a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy műve van; képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, és más közintézményekben. Sajnálatos, hogy elveszett a "Nő kutyával", "Bárkák Anconánál" címû olajfestménye a Szépművészeti Múzeumból (A Szépművészeti Múzeum háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952), a Fővárosi Képtárból három mûve: "Alvó nő", "Fekvő nő", "A régi józsefvárosi gázgyár részlete" (a Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke, Budapest, 1952) és az Egyéb, köztulajdonból elveszett műtárgyak jegyzéke, ugyancsak 1952-ben Budapesten megjelent könyv tanúsága szerint "Akt" című műve. (Részletek Kratochwill Mimi bevezetőjéből a szekszárdi Művészetek Háza 1986-os, Czencz János emlékkiállítás a festő születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás meghívójából)

 

"Czencz János nívós, egyéni művészetének Európa számos országa is tanuja lehetett. Velence, Párizs, London, Stockholm, Osló, Berlin és Bécs művészetpártoló közönsége gyönyörködhetett alkotásaiban. ... Művészete színeinek melegségével, finoman letompított színskálájának varázsával hódított. Festményei derült optimizmust sugároznak, nem érzékeltetik azokat a nehéz sorscsapásokat, amelyeket alkotójuknak oly sokszor el kellett szenvednie. A művészet győztes jövőjébe vetett erős hite legyõzte a fáradalmait." (Dr. Mészáros Gyula)

 

"Tiszta, keveretlen színek, erőteljes kontrasztok, dekoratív színkompozíció ragyognak a belépőre a Czencz János műtermében. Olyan egy-egy képe, mint valami tömör harangzúgás, vagy mint valami fojtott levegőjű népballada. Fiatalabb korában még sokat adott a választékosságra, a kényes ízlés kielégítésére. Szerette akkor is már a mai témáit, de csinnál öltöztetve, gondosan simára fésülve, igaz, már akkor is egy széles gesztus markáns lendületével, de azért mégis óvatos szelídséggel. A rajza hatásosan ellensúlyozta még akkor újszerű színlátását. Ma a rajz másodlagos nála. Nem mintha hiányozna művészetének arzenáljából a rajztudás fegyvere. Hiszen csak meg kell nézni pompás aktfiguráinak nagyszerű vonalvezetését. A rajz finomságának és a vonalgazdagság buja bőségének sok szép példáját találjuk köztük. A rajzot ma már mégsem érzi annyira, oly mélyen, szívből jövően, mint a színt. Ezek a színek az ő művészegyéniségének legjellemzőbb, legmélyebbről jövő megnyilatkozásai. Egy-egy képe valósággal színtorna. Színviadal. Az erős, árnyalatgazdag, palettaszínek vad birkózása az érvényesülésért. Kosztümös figuráin különösen élvezhetjük a színeknek ezt az egymással vívott érvényesülési harcát. Olyan ez, mint valami fel-felbúgó orgonasíp, melynek búgásában hol ez a szólam, hol a másik veszi át a vezető szerepet.

A Czencz sárgái, kékjei, pirosai, lilái, zöldjei, ahogyan egymás mellé sorakoznak ragyogó folthatásaikban, mindannyi versenyezni látszik egymással a hegemóniáért. A kép színkompozíciójának felépítésében külön szerepe van mindegyik színfoltnak, a maga dekoratív hatásával mindegyik hozzájárul az összhatáshoz, de oly erőteljesen, a hatásnak annyira átütő erejével, hogy az első pillanatban a szemlélő nem is tudja élvezni a kép hangulatának egységét. A Czencz János képeit nem lehet az első pillantásra megszeretni, ahhoz hosszabb barátkozás kell, mert itt nem futó viszony készül a kép és szemlélő között, hanem egy életre szóló vonzalom. Aki egyszer vette magának a fáradtságot, hogy elmélyedjen képei szemlélésében, az annyi gazdagságát fogja megérezni a színek költőjének, oly sok festői mondanivalóra talál majd és jön egy pillanat, mikor meg fogja érezni, hogy a színfoltok tüzes harca fölött biztosan uralkodik, egy felsőbb akarat, egy céltudatos karmester, aki rendet visz és harmóniát teremt a színakkordok látszólagosan önkényeskedő szárnyalásába. Egy forró számum vihara süvít a Czencz János képein, de ez a vihar nem színpadi kulisszák mögül tör elő, hanem a lélekből. Ezért van képeiben mindig tartalom és egység, az érzések gazdag felhullámzása és a teremtő lélek rendje. Vannak, akiknek talán első pillantásra erotikusak a Czencz János aktképei. Talán éppen azért, mert ő nem egy jól fésült zseni, nem manikűrözött oroszlán, hanem százszázalékos művész, aki az életet nem édesvizesen adja, hanem a maga teljességében. Művészi vízióiban - bármilyen témához nyúljon - mindig megtaláljuk az élet szenvedélyes fenségét éppúgy, mint érzelmes ellágyulásait. De itt is, ott is magát az életet és nem annak giccses mását. Aktjaiban is nem az erotikum a vonalvezető, hanem fantáziájának művészi kiteljesülése, mely sohasem az erotikumnak köszönheti létét, hanem egy művészlélek mindig finom és arisztokratikus meglátásának.

Czencz János sokoldalú művész, ha témái szerint akarjuk értékelni. Láthat tőle a néző sokféle témát, sőt többféle technikát is, csak egyet nem láthat soha egy Czencz-képen: ízléstelenséget. A született művész biztonságával uralkodik témáin. Czencz János a forró, meleg élet édes gyermeke, színei ennek a forró, meleg életnek tüzes ragyogását tűzik vászonra. Egy életvidám optimizmus ebben a mi szürkére, napkiszívottra nyűtt életünkben."

(Képzőművészet, 1931. május - V. Évfolyam 40. szám Látogatás Czencz János műtermében Gy. N.)

 

Díjai  

Állami ösztöndíj (1913)

Rudics-díj (1918)

Halmos Izidor-életképdíj (1921)

Balló Ede-díj (1934)


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. szeptember 9.
Nézettség: 1,329 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Czeglédi Gizella Következő cikk: Czigány Dezső


   







Tetszik 1 és még 1 tag kedveli




Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: