(Bodolló, 1883. febr. 2. - Bp., 1909. márc. 25.): festő. Főleg akt- és tájképeket festett. Hagyatéki kiállítását a Nemzeti Szalonban rendezték meg 1921-ben. Több műve van az MNG-ben.

Bodolló községben, Abauj-Torna vármegyében született 1883 február 2-ikán. Gimnáziumi tanulmányait Eperjesen, Budapesten és Rimaszombaton végezte s korán kivált iskolatársai közül. Azután a budapesti iparművészeti iskolába került, ahol Pap Henrik volt a tanára. De már gyermekkora óta hajlama lévén a festészetre, fél év után Münchenbe utazott, ahol négy évet töltött. Ott előbb Hackl, aztán Herterich és később Zügel voltak mesterei, akik nagyon megkedvelték a friss magyar tehetséget. Ezüst érmet is kapott az Akadémián. Münchenből Parisba került, ahol szorgalmasan dolgozgatott s 1907-ben és 1908-bari az őszi szalonban állította ki festményeit. A párisi sajtó dicsérőn írt az utóbbi kiállításon szerepelt műveiről, sőt akadt egy műkereskedő, Clovis Sagot, aki késznek nyilatkozott összes festményei darusítására. Parisban a "Búcsú", "Konyha" és "Szajna-parti részlet" című festményei voltak kiállítva. Részt vett 1908-ban a nizzai kiállításon is "Virágos temető" és "Szundikálás" című képeivel. De még ebben az évben megjelent Budapesten is: "Rudnóki búcsú" című festményét a "Miénk" kiállításán elismeréssel fogadta a hazai kritika. 

Eddigi sikereiben bízva háromszor pályázott az Andrássy-ösztöndíjra, de hiába. Az állam l906-ban 1600 koronás ösztöndíjat juttatott neki. A balsikerek fájdalmasan érintették az érzékeny lelkű ifjút, s elhatározta, hogy a külföldön keres boldogulást. 

Parison kívül több hónapot Hollandiában töltött. Múlt nyáron haza jött pihenni. De a végzet itt összehozta egy fiatal leánnyal, aki egy ideges rohamában minden ok nélkül öngyilkossá lett. A fiatal művész érzékeny szíve nem bírta elviselni a leány elvesztése felett érzett fájdalmát. Végre maga is fegyverhez nyúlt s kioltotta reményteljes életét. A magyar művészet nem közönséges tehetséget vesztett benne.