Himódi festőművész, 1882. aug.10. - 1983. márc. 21.

Áldozó József a Sopron vármegyei Himód községben született. Kerékgyártó mesterséget tanult. A szegénység megakadályozta, hogy tehetségét korai művészeti tanulmányokkal pallérozza. Részt vett az I. világháborúban, fogságba esett, majd a Siegendorf-i cukorgyárban volt munkás 1921-1922.  

Első művészi élmény Kapuváron érte, amikor az Éhn nagyvendéglőben egy budapesti képkereskedő kiállítását látta. Ekkor már otthon is rajzolt. A képkereskedő ajánlotta be Budapestre, Folkmann Arthur Oroszlán utcai Iparrajziskolájába. Két évet töltött itt. A magyar képzőművészet legnagyobbjai jártak ide korrigálni, pl.: Csók István, Rudnay Gyula. Felismert „őstehetségét” segítették tanácsaikkal. Utóbbi anyagiakban is sokat támogatta Áldozót, felismerve tehetségét. (1928) Közben, hogy eltartsa magát áruházakban, kávéházakban is árulta képeit, egy alkalommal Rudnay is vett tőle így képet.

1929-ben albérleti társa hívta fel a figyelmét az Ernst Múzeum felhívására, hogy kortárs képeket lehet beadni. Képeit azonnal kiállították. 1930-tól rendszeres kiállítója volt még a Nemzeti Szalonnak, Műcsarnoknak. Az „őstehetségek” minden kiállításán, így 1934-ben is részt vett. Győri Elekkel, Nyergesi Jánossal, Benedek Péterrel és másokkal állított ki. Tehetségét támogatta a kritika. Készülő munkáit jeles mesterek korrigálták. Rendszeres kiállítója volt a Nemzeti Szalonnak, Műcsarnoknak, Ernst Múzeumnak, 1932-ben mégis hazatért szülőfalujába, faluját, sorstársait akarta festeni.

A második világháborúban is harcolt, majd mikor leszerelt 3 hold földet kapott Himodon, amin gazdálkodott, de közben folyamatosan rajzolt, festett. Győri kiállításokra is meghívták. Disznóölés című pasztelljét a Xantus János Múzeum vásárolta meg. Sokáig csend vette körül. 1961-től a kapuvári Városi Kiállítóterem lett gyűjteményes kiállításainak színhelye. A 70-es évek elejétől lett újra népszerű, 1971-ben az Ernst Múzeumban nyílt meg gyűjteményes kiállítása. Vásárolt műveiből a Magyar Nemzeti Galéria és a megyei tanács is.

Egymást követték kiállításai: 

Kapuvár, 1974.

Győr, Múzeumi Képtár 1975.

Sopron, Mosonmagyaróvár 1975.

Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a kapuvári Rábaközi Múzeum, a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a Xantus János Múzeum őrzi. Sok munkája került magángyűjteményekbe.

Élete alkonyán Budapesten élt. Himódon temették el.