Dana Puhosh a kitalált név mögött rejtőző gazdatest legmélyebb lényegének a cimkéje. A meg-nem-született fénye 1967.08.13-án sűrűsödött mintává feltekert szőnyegvilágunk absztrakt felszínén. A nevezetlen nap numerológiai értéke 8. 4X2 . Ez a szám vibrál át láthatatlan szálakból valósággá rendeződött életemen. Négyévenként kifelé, majd befelé fordulgatok. A hullám hátán föl, a hullám hátán le,ahogy a mindenség lélegzete sodor.
Zalaegerszegen nevelődtem, zűrös családban,gyerekként hazugságra és képmutatásra nevelve. Apámat korán elvesztettük,vagy inkább szerencsésen elüldöztük.A terrorból ébredve vélt szabadságunkban édesanyámmal és a húgommal a világnak fittyet hányva, hihetetlen kalandok közt nevelkedtünk. Ámokfutóként rohantunk az élet vadvirágos mezején, az aknákat kerülgetve isteni szerencsénket tisztaságnak hittük.
Fiatalon és erőtől duzzadva sikerrel bíztató polgári életpályák előtt álltam. A lehetőségeket nevesítve bizonyára kíváló politikussá, újságíróvá, vagy pedagógussá válhattamtam volna, de egyik sem lettem. Nem bírtam komolyan venni az életet, mint a gázos lufi, úgy kapaszkodtam a vágyott fénybe..
A Ványamaradványa nevezetű alternatív zenekarban váltottuk meg a világot,és tényleg sikerült. Daloltam templomi kórusban is, az Úr megjutalmazta a dicséretét. A rendszerváltás jegyében nagy buzgalommal építettük a „fiatal demokraták” mozgalmát, szerveztünk mindenféle fesztivált, koncerteket, előadásokat, újságot, stb. Különböző irányultságú ifjú tehetségek vidám közösségében múlattuk fiatal éveinket, az élet naposnak vélt oldalán oldottuk és kötöttük magunkat elkölönülő mintákká a közös szőnyegen.
A nyolcvanas évek megszédítettek, a kilencvenes évek elragadtak. Hiú vágyak lobbantak a szívemben,és az árnyékbann kényszerülve megtapasztaltam a sötét oldal erejét. Féktelen magabiztossággal törtetettem előre, belevesztem a születő „új” világ dzsungelébe. Üzletember lettem, úgy hittem, a szabadságot pénzen is megvehetem. Nyertem és vesztettem. Igaz, keményen dolgoztam, de csaknem elhagytak az angyalaim, az ördög rendszeresen kísértett, és az egóm végtelen tobzódásában végül mindent eltékozoltam, a becsületem is odalett.
Kemény árat fizettem a könnyelműségeimért, de valahogy partot fogtam. Visszatértem a pokol legmélyebb bugyraiból. A festészet, a zene, a könyveim és nem utolsósorban a szeretteim és tiszta szívű, igaz lelkek segítsége megtartott.
A Dana Puhosh név csak úgy jött. Először a Danát használtam,aztán egy bakonyi rablóvezér Puhoshnak nevezett a cseh szépségkirály nyomán és barátságunk zálogaként elfogadtam. Aztán a magamban hordott és bátorodó lélek magára ismert a névhez kapaszkodó festőben. Mióta az eszemet tudom, mindig festőnek (is) éreztem magam. Tanultam ugyan a képzőművészetet az iskolákban /a zalaegerszegi gimnáziumban Borbás György, a szombathelyi főiskolán Sulyok József voltak a tanáraim/, de az életem nehezebb korszakaiban inkább önterápia volt a festészet.
Menedék, köldökzsinór, útkeresés, felfedezés.
A legtöbb erkölcsi és „szakmai ” támogatást barátomtól, Bayer Csabától, a fiatalon elhunyt egri születésű festőművésztől kaptam. 1996-98 között részt vettem az általa szervezett Xesonrop művészeti csoport munkájában. Látványos akcióinkkal, bemutatóinkkal felkeltettük a szakmai közönség figyelmét is (Vígadó Galéria, Dunaújváros, Zalaegerszeg), de Csaba halála után a csoport szétszóródott (a csoport tagja voltak még: Fülöp Szabolcs, Nadrai Róbert és Bishop Róbert).
Hosszú távollét után 2003-ban tértem vissza városomba. Ekkor keresett meg Böröcz Nándor barátom, aki a Fabian Brdec Művészeti Iroda nevében támogatást ajánlott művészeti tevékenységemhez. Azóta is szerződésben állok az irodával, gondozzák a honlapomat, segítenek a kiállításaim szervezésében. Első önálló kiállításom 2004-ben a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Központban volt, az emlékezetes megnyitó ünnepségen szinte mindenkit együtt láttam, aki az életemben fontos. A kiállítást Ecsedi Erzsébet,színésznő( Bayer Csaba özvegye) nyitotta meg, közreműködött még Lukács Sándor(Technikai Szünet , Tarhonya , Tea és By the way zenekarok) és Nadrai Róbert (Praha zenekar). Jelentősebb bemutatkozásom volt a zalaegerszegi Color Arts Fesztivál 2006 nyarán, illetve 2006 őszén a „ Lépj a fénybe!” címmel tartott kiállítás a zalaegerszegi Őszi Vásár keretében .
2007-től Angliában élek, festészetet és vízfestést tanulok egy kisváros művészeti kollégiumában.
2008-ban vízfestményeimmel részt vettem az I. Balaton Szalon kiállításán.
2009 és 2010 őszén ismét lehetőséget kaptam a Color Arts Fesztivált szervező barátaimtól.
2010 óta rendszeresen kiállítok a kisvárosban, ahol élek és tagja vagyok a Ludlow Art Society művészeti körnek.
2011 tavaszán kápeimmel részt vettem a Kertész29 Galéria csopotos kiállításán és azóta tagja vagyok a galériának is,ahol az állandó tárlaton is megtekinthetőek a műveim.
Nem a művészetből élek, ennek ellenére sokan vásároltak tőlem képet, a festményeim nagyobb része magántulajdonban van.
