(1887, Mehala - 1972, Budapest)
Festő, a magyar aktivizmus egyik legnagyobb tehetségű monumentális ihletésű művésze. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, 1912 után alakította ki Nemes-Lampérth József példájára konstruktív-expresszív szellemű stílusát, amely iskolát teremtett. 1915-től a TETT, majd a MA körül csoportosuló művészgárda egyik vezéregyénisége, a MA folyóiratnak egy ideig Kassák Lajos mellett társszerkesztője volt. 1916-ban grafikái aranyérmet nyertek a San Francisco-i nemzetközi kiállításon.
A Tanácsköztársaság idején a proletár tanműhely igazgatója lett. A bukás után előbb Bécsben, majd Párizsban élt. Bécsben részt vett a kommunista emigráció munkájában, itt alkotta a General Ludd rézkarcsorozatot (1923). Ez idő tájt számos monumentális freskótervet készített, amelyben a konstruktív szerkesztést a reneszánsz freskófestés elvével kapcsolta össze.
1926-tól a Szovjetunióban élt, tevékenyen részt vett a harmincas évek haladó képzőművészeti mozgalmaiban. 1968-ban nagy sikerű gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből a Magyar Nemzeti Galéria, majd hazaköltözött.
