(1898, Torontálvásárhely - 1956, Budapest)
Tanulmányait 1917-ben az Iparművészeti Iskolában kezdte, majd 1918-1922 között a Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol Réti István tanítványa volt. Már a középiskolában rendszeresen rajzolt, Ő készítette Ady Endre A halottak élén című utolsó verseskötetének a címlapját. 1918-ban megrajzolta az Országos Propaganda Bizottság megbízásából a Nem! Nem! Soha! szövegű plakátot, és ezt számos más megbízás követte, többek között 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt, majd ezt követően is. 1921-től Deli Antallal, Pándy Lajossal és Parobek Alajossal gróf Batthyány Gyula meghívására Bicskén dolgozott, az itt festett Szent Jeromos című képpel elnyerte Ernst Lajos díját. 1922-ben a "bicskei művésztelep" tagjaként a Nemzeti Szalonban mutatta be képeit, és ugyancsak ez év szeptemberében az Ernst Múzeumban állított ki nagyobb kollekciót. A Danaé című képével elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság Nemes Marcell-ösztöndíját, amellyel 1922 végén Párizsba utazott, ahol a Julian Akadémiára járt, és a Barbizonban is festett.
1923-ban és 1924-ben kiállított a Párizsi Szalonban, 1924 végén hazatért Budapestre. 1925-ben részt vett a Szinyei Társaság díjazott művészeinek első kiállításán. 1926-ban több festőbarátjával együtt Szentendrén festett, 1928-ban Ő is alapító tagja volt a Szentendrei Festők Társaságának. 1927 tavaszán Jeges a Paál László Társaság tagjaként állított ki, és részt vett a Munkácsy-Céh 1928-ban megrendezett első kiállításán. 1931-tõl három évig állami ösztöndíjasként Rómában dolgozott, ezt követően számos egyházművészeti megbízást teljesített, elsősorban templomi falképeket festett. 1938-ban művei szerepeltek a Velencei Biennále magyar pavilonjában, 1941-ben Eszterházy történeti díjban, 1943-ban ENIT-díjban részesült.
